Századok – 1942
Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43
44 QUOTH КÁl M л V Szent háromságtan túlságos hangoztatása is szemet szúrt neki. Szerinte erre csak а XII. századtól lehetett szükség akkor, mikor a scholasztikusok felléptével a nyugati egyházban is megindultak a Szentháromságtan körül a viták. A király teljes függését az egyháztól, az egyháziak kivételét a világi bíráskodás alól mind olyan jelenségnek tartja, melyek csak VII. Gergellyel vonultak be az egyházpolitikába.1 Engel érveivel az egész század folyamán nem szállt szembe senki. A legnagyobbak is. mint Toldy, Horváth Mihály. Szalay, Marczali minden bizonyítás és fenntartás nélkül vallották, hogv a mű nemcsak István korából származik, hanem egyenesen a nagy király alkotása.2 Engel felfogását a század végén Mátyás Flórián újította föl, és annak érveit alaposan megtoldotta saját észrevételeivel. Ezek közül említést érdemel ama különbségek megfigyelése. amelyek Szent István. Szent László és Kálmán törvényei meg az Intelmek között fennállanak az egyháziak felett való bíráskodás tekintetében.3 A helyes út megtalálására e két véglet között — a jelekből ítélve — egyedül Pauler lett volna képes az akkori nemzedékben. Ő azonban megelégedett egy odavetett — bár kétségtelenül nagyon helyes — megjegyzéssel.4 Az egész kérdés felgöngyölítése így másokra maradt: nem kis kárára a kérdés rendezésének, az ellentétek feloldásának. E nehéz feladatra ( először Békcfi Rémig vállalkozott nagyon is tiszteletreméltó elhatározásból: ..Most. a magyar királyság és kereszténység kilencszázados évfordulóján nemcsak tudományos feladat, hanem hazafias kötelesség és a kegyelet dolga is egyúttal, hogy a feleletet e kérdésekre megadjuk" — írja rögtön tanulmánya elején.5 Úgy látjuk azonban, hogy e nagyon is nemes indokolás túlment a megengedett határokon: nemcsak ösztönzésként szolgált a kutatás megindításánál, hanem azoknak végső eredményét is befolyásolta, s így eleve feltételezett álláspontot eredményezett. Még sokkal nagyobb hiba volt azonban ennél az, hágcsókéiként volt ment attól a század végén szinte általánosnak mondható, néha még ma is fel-felbukkanó magyarságszemlé-1 J. Chr. Engel: Geschichte des ungrischen Reichs (Wien 1813), 1. k. 132—33. 1. 2 Toldy Ferenc: A magyar nemzet irodalomtörténete, 1. k. 64. I. — Horváth Mihály: Magyarország történelme, I. k. 244—45. 1. — Szalay László: Magyarország története, I. k. 86—88. 1. Szilágyi Sándor (szeik.): A magyar nemzet története, I. k. 301. I. 3 M. Florianus: Fontes domestici (Pécs 1881), I. k. 224—25. 1. 4 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt (Budapest 1899), I. k. 384. 1.. 37. jz. '» Századok 1901, 922. s köv. 1.
