Századok – 1942
Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16
Il) HAJNAL ISTVÁN sagjVezetni. Ez elemi módszert a szokásszerűségben találtuk meg. Igen általános fogalom; de konkrét, megragadható, vizsgálható, összehasonlítható módszere a társadalomképződésnek. Szerepe örök, a legkezdetlegesebb és a legmagasabb kultúrában is állandóan működik. Vizsgálható a jelenben is, s nem csupán népi, hanem a felsőbb, elvontabb, racionálisabb rétegek körében is. Nagy kultúrák megindulásánál azonban kétségtelenül alapvető a szokásszerűség szerepe, az elvi, érdekszerű, racionális társulás-módszerekkel szemben. Vizsgálatának sokféle módja lehet, történeti, etnográfiai, szociológiai. A szokást kifejező formák végtelenül változatosak: szövegek, szertartások, illemformák, s más konvenciók, de ide tartozik tulaj donképen a munkának és az életnek minden formája, mindegyikből kiolvasható az, hogy mennyi benne az ösztönös érdek, s mennyi a megszokás momentuma. A lényeges azonban az, hogy a szokások vizsgálata ne maradjon a részleteknél, hanem az illető кulturfejlődés egészére nézve mutassa ki belső összefüggésüket. Azt, hogy miként alapozták meg azt, s hogy miként haladnak az elvi feldolgozás felé, ami nagyszerű eredményeket hoz, de egyúttal mindig az élet közeli, teljes, szemléletes tapasztalaton alapuló kölcsönösségének visszaszorításával, s ezáltal a kulturszerkezet fokozatos elvonatkozásával, mechanizálódásával. Ez a sorsa minden társadalomfejlődésnek. Miért is ne neveznők nevükön a konkrét módszereket, amelyek a társadalomszervezeteket kialakítják? Miért keressünk sajátos lelkiségeket, szellemiségeket, mint a kulturszerkezet hajtóerőit? Olyasféle ez, mint ha a gőzgép kialakulásának vizsgálatánál csakis a gőz fizikai sajátosságait vizsgálnánk, s nem a gépszerkezetet, ami e sajátosságokat mindinkább hasznos munkára kényszerítette. A szokásszerűség konkrét forma, módszer, történeti fejlődéssel, konkrét vizsgálatra alkalmasan. De mégsem célszerű az, hogv a kis nemzetek fejlődéskutatása a szokásszerűség vizsgálatán kezdje közös összehasonlító munkáját. Sokféle és bonyolult formák, kifejeződések, összefüggések nehezítik meg az összehasonlítást; de főként éppen azon régibb korszakoknak forrásszegénysége, amely korszakokban a szokásszerűség alapvető szerepet játszott. Ezért a későbbi, rendi fejlődésben keresünk oly közös elemi társadalomképző módszereket, amelyeket konkrét jelentkezésükben megragadhatunk és amelyeket a vizsgálat számára első kiindulásul felhasználhatunk. Hajnal István.
