Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 407

412 MÁbYrKZ KI.KMKK háborúban nem vezetőjük, békében nem ellenőrük és pénzügyi tekintetben sem rendelkezik velük. Akiráhi serviensek tehát úgy élhették le életüket, hogy a comessel érintkezésbe sem jutottak. Ez még népeik körében is csak tized- meg pénzváltási ügyekben intézkedhetett, meg bűnpereikben ítélkezett, tehát a súlyosabb esetekben, mivel az alsóbb fokú bíráskodás a földesurakat illette meg. A királyi serviensek kiváltságos helyzete, közvetlenül a király alá tartozása azonban veszélyeket is rejtett magában. Messze lévén az udvartól és az itt működő bíráktól, nem volt könnyű pereiket egyhamar elintéztetni. Az igazságszolgáltatásnak a lassúságát, nehézkességét akkor kezdték különösen nyomasztónak érezni, amikor — a XIII. század második negyedétől — a nagybirtokosok, hatalmuk növekedésével, egyre kevésbbé respektálták a gyengébbek jogait és többé a birtokfoglalásoktól sem riadtak vissza. A királyi serviensek, hogy segítsenek magukon, vidékenként szervezkedni kezdtek, azzal az eltökéléssel, hogy maguk fognak ítéletet hozni és szolgáltatnak igazságot a vitás ügyekben. Ehhez előbb el kellett nyerniök a király felhatalmazását. A bíráskodás joga ugyanis a középkorban a fejedelmi hatalom sarkköve volt. A király ennek segítségével nyúlt be a társadalcm legbelsőbb ügyeibe, napról-napra érvényesítve ott befolyását, ugyancsak általa tartotta fenn közvetlen kapcsolatát a fokozatosan földesúri hatalom alá kerülő rétegekkel, s amidőn törvényt látva, gyakorolhatta a fejedelem legszebb erényét, az igazságosságot, egyszersmind jelentős jövedelmet is biztosított magának a bírságokból. A felhatalmazást az uralkodó — elsőnek II. Endre — megadta s így gyűlhettek össze 1232-ben a Zala-folyón innen és túl lakó királyi serviensek. Az oklevelet, amelyet ekkor kibocsátottak, középkori jogtörténetünknek ezt az egyik legfontosabb dokumentumát,1 sokszor megtárgyalta már a szakirodaicin. Sőt a nagy közönség előtt is ismeretes a serviensek panasza, hogy gönosz emberek részéről sokukat érte jogtalan elnyomás s bíráik távollétén kívül más akadályok is gátolták az igazságszolgáltatás munkáját. Mivel azonban a szöveg más dolgokról is felvilágosít. amelyek szerfelett jellemzőek a serviensek szervezkedésére, kénytelenek vagyunk a részletekre is kitérni. Az oklevél a veszprémi püspök és az Atyusz bán közti perről szól. A püspök, mint olvassuk, megjelent a Ketüd hídjánál összegyűlt serviensek közt és látva, hogy ezek mint bírák tevékenykednek. megvádolta a serviensek közt ülő Atyusz bánt — 1 Zala vármegye története. Oklevéltár, II. k. 643. 1.