Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 407
A MAGYAR KÖZNKMKSHÍ'fi К 1A 1. А К Г !,ÀSA 409 maradtak régi szervezetükben, sorsuk nem azonosult a királyi serviensekével és a várjobbágy okéval, a köznemességnek nem lettek tagjaivá. Ha őket a nagybirtok tartotta vissza, a városok által kiállított, szintén páncélos katonaság távolmaradása arra figyelmeztet, hegy a lovagi fegyverzet csak kiindulási pont lehet a társadalmi fejlőelésben, az alakító erő szerepének eljátszására azonban önmagában elégtelen. A hospesek hadi kötelezettségének megállapítása, úgy látszik, inkább csak IV. Béla meg fia felfogására és törekvéseire jellemző, tényleges eredménye viszont annál kevesebb lehetett. Bizonyára ezért is hallgatnak a XIII. század három utolsó évtizedében kelt kiváltságlevelek — akár mint a Károly Róbert által kibocsátottak1 — az új városok katonai terheiről, holott IV. Béla még aprólékos gondossággal írta körül a saját alapításainak kötelezettségeit.2 Köznemességgé így csak két csoport olvadt össze, a királyi serviensek és a várjobbágyok tömege. Ők a tatárjárás után egy-két évre nevük szerint egyenként nemesek ugyan, nemességgé azonban csak akkor lettek, amidőn leomlottak a köztük lévő korlátok és egységes renddé váltak. Ezzel a kijelentéssel már meg is mondottuk, hegy az azonos életfelfogást tartjuk a köznemesség kialakulásában a döntő tényezőnek. Tehát oly elemet, amely magában a társadalomban rejlik. Az ellenvetésre, hogy keresetten mesterkélt magyarázat egy7 nehezen definiálható fogalmat jelölni meg a társadalmi fejlődés irányító elvéül, arra hivatkozhatunk, hogy a királyság törekvéseivel való egybevetés valóban igazolja egy mélyen rejtőző elemnek a létét. Elég ugyanis felvetnünk a kérdést: érdeke volt-e az uralkodónak a királyi serviensek és a várjobbágyok helyzetét módosítani, mássá tenni, mint az aranybulla korában volt? A feleleten nem is lehet gondolkozni, annyira ny ilvánvaló, hegy a király szorosabban kezében tarthatta haderejének a várjobbágyokból kikerült részét, amíg az nem részese az aurea libertas-nak és a nemesi jogokra hivatkozva nem teheti feltételessé 1 Ezek lajstromát összeállította Hóman В.: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában (Budapest 1921), 70. 1. 2 Az már kivétel, ha Károly Róbert összegezve Kolozsvár kiváltságait, megállapítja, hogy 60 mansiónkint kell a városnak „unum armatum decenter ordinatum" a királyi seregbe küldenie. (Zimmermann—Werner: Urkundenbuch, I. к. 319. 1.; Jakab E.: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez, Buda 1870, 32. 1. V. ö. me'g Budav K: A magyar művelődés a XIV. sz. első felében, Sátoraljaújhely 1912, 168. s köv. 1.)
