Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 407

f i I A magyar köznemesség kialakulása. II., befejező közlemény. III. A hadszervezetnek felülről kiinduló, az uralkodótól kezdeményezett átalakulása nyomán a XIII. század közepén a magyar társadalom több csoportjában azonos fegyverzetű és azonos módon élő harcosok tűntek fel, akik magukat egyértelműleg nobilisoknak nevezték. Bár jogaik szerfelett eltérőek, megfelelően a királyi serviensek, a várjobbágyok, az egyházi harcosok és a hospesek különböző eredetének, az egyforma életmód és hivatás közel hozta őket egj máshoz. Oly közel, hogy megpróbáltak átlépni egymás csoportjaiba. Ezért találunk a garamszentbenedeki bencés apátság jobbágyai közt 1255-ben királyi servienseket1 s ezért kísérelték meg ugyanebben az évben az esztergomi érsek jobbágyai, sőt, példájukra, kondicionáriusai is, hogy az egyháztól kapott földjeiket sajátjuknak tekintve, „magukat az ország nemes szabadjaihoz formálják", azok módjára viselkedjenek.2 A magaslat, amely felé valamennyien vágyódtak, az előkelők, a XIII. század elején a király körül tartózkodó nemesek életszínvonala. Törekvésüket az uralkodók nem nézték közömbösen. Számukra nyilvánvalóan előnyös lett volna, ha mindazok, akik korszerűen tudnak felfegyverkezni, kilépve régi osztályaik határai közül, egyetlen közösség tagjaivá lesznek s valamennyien az Ő közvetlen vezetés-ük, irányításuk alá kerülnek.4 Fülöp esztergomi érsek meg is gyanúsította 1272-ben V. Istvánt, hogy szemet húnyt az ő egyházi „harcos nemesei" (nobiles exercituantes) és kondicionáriusai, köztük pecsenyeforgatója és sajtkészítője eljárása felett, s elnézte, hogy ezek önkényesen eltávozva tőle, az ország nemesei (nobiles regni) közé próbáljanak bekerülni.3 1 Knauz i. m. I. k. 422. 1. 2 Uo. I. k. 423. s köv. 1. — Várjobbágyok egyházi nemes jobbágyok közé lépnek: Nóvák i. m. 22. I. 3 Knauz i. m. I. 603. s köv. 1.; Tagányi, Történeti Szemle 1916, 603. 1.; „quasi nobis imputando".