Századok – 1942

Szemle - Pálffy János; ld. Szabó T. Attila - Palotay Gertrud: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Ism.: Balogh Jolán. 362

362 SZEMLE először csak a kiadott anyagban, majd a viszonyok javultával a budapesti levéltárakban is és itineráriumával, mint előszavának kelte mutatja, már 1926-ban el is készült; nagy irodalmi hagyatékából a családja rendezte ezt sajtó alá ós adta ki. Mint előszavában írta, az volt a célja ezzel a munkával, hogy ,,Ráth művét erősen figyelembe véve, adatait azonban átvizsgálva, összehasonlítva és a kritika nagyítója alá vonva az új és hatalmas adattömegből egy megközelítő pontosságú Itimrariumofc építsek fel, hogy ezzel segítségére siessek a történBtbúvároknak éppúgy, mint a hadtörtónelemmel vagy oklevéltannal fogla'kozó társaimnak." Hogy munkájának ez a szerény meghatározása: Rátli művének kritikai átdo'gozása ós az új anyagnak összegyűjtése és beledo'gozása micsoda óriási és fáradságos munkát jelent, azt minien történetkutató jól tudja. Kétségtelen, hogy teljesebb lett vo'na a mű, ha az okleveles anyagot is bevonja kutatása körébe, de Ráth könyvének megjelenése óta annyi oklevélkiadás látott napvilágot, hogy ezeknek alapján is teljesen kielégítő Itineráriumot állíthatott össze. Úgy látjuk különben, hogy az Anjoukornak második felére, attól kezdve, hogy az Anjou-kori okmánytár kötetei megszakadnak, használta az Országos Levéltár diplomatikai gyűjteményét is. Elkerülték figyelmét Sis ének és Wertnernek a nehezebben hozzáférhető Vjestnikben megjelent összeállításai királyaink tartózkodási helyeiről 1102—1382-ig; de mint Szentpéterynél olvassuk (Oklevéltan, Í06. 1.), ezek csak az addig kiadott anyagon alapulnak, s így azokban újat úgy sem talált volna. Hálásak lehetünk S.-nsk áldozatos munkájáért, amellyel ezt az annyira szükséges és hasznos művet létrehozta, és köszönetünk illeti meg a családot is, hogy a magyar történettudomány közkincsévé tette. Úgy tudjuk, ho^y az archontológia is sajtókészen áll; ez a mű a kutatásnak útjában álló még nagyobb hézagot töltene be, s így valamikép hamarosan lehetővé kellene tenni megjelentetését. Holub József (Pécs). Palotay Gertrud: Oszmán-török clemok a magyar hímzésben. (Bibliotheca Humanitatis Historica. A Magyar Történeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai. Szerk. Zichy István gróf és Dornanovszky György. VI. k.) Budapest 1940. 4° 145 1., 184 kép. (Francia fordítással.) — Művészettörténeti irodalmunk egyre szaporodó, de legtöbbször, sajnos, kevés maradandó eredményt hozó termékei között ritka örvendetes jelenség P. új munkája. A szerző nem a szokásos nagyvonalú összefoglalásokra, még kevésbbé tetszetős elmefuttatásra törekedett, hanem a választott terület lehető legalaposabb megművelésére. Anyaggyűjtése szóleskörű és rendkívül gondos, mind a magyar, mind pedig a török emlékeket közvetlen szemlélet alapján kitűnően ismeri, az idevágó bel- és külföldi irodalmat is behatóan tanulmányozta. A biztos alapokon mintaszerű módszerességgel építi fel világosan, áttekinthetően tagolt tanulmányát. Különösen örvendetes, hogy feldolgozásában mind a történeti, mind pedig a stíluskritikai módszeit következetesen alkalmazza, amit iparművészeti emlékekről szóló munkákban, ilyen mórtékben, még alig tapasztalhattunk. Könyvének első részében a török művészeti hatásokróltanúskodó történeti adatokat sorakoztatja fel. Színes és hiteles képet rajzol a különféle török emlékek, fegyverek, lószerszámok, ruhadarabok, szövetek, szőnyegek, fona'ak, hímzések állandó beáramlásáról a XVI—XVII. században. Szól a magyar főúri udvarokban dolgozó török hímzőnőkről, a bulyákról. Kiemeli azokat a mozzanatokat, me'yek a török hímzések, textiliák magyarországi nagy kedveltségét bizonyítják. A munka, második, leíró részében találjuk a török, majd