Századok – 1942
Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16
Il) HAJNAL ISTVÁN élesen magánbirtokától, amely viszont elveszti rideg magántulajdon-jellegét, a társadalcmigazgatás gondjai terhelik. A királyi vár jobbágy javadalma és feladatköre szintén állandó családi üzemmé alakul, s mégsem magántulajdonná, hanem az alsó nép irányítására kiképződött társadalmias állapottá. A „jobbágyság" eredetileg ilyen vezetőszerep lehetett; sokféle fokozattal, helyileg váltakozó értelemmel úgy a királyi, mint a földesúri birtokokon. Némilép tán a francia „majoroshoz" hasonlítható az eredete. Eleinte az úr megbízottja a föld népének helyi igazgatására, aztán javadalomföldével együtt önálló, az úr és a nép között elhelyezkedő hűbéries réteg. A magyar jobbágy bizonyára jórészt az a család, amelyet állandósult foglalatossága, életvitele alkalmassá tesz arra, hogy az úr helyi kérdésekben hozzáforduljon, s másrészt a helyi társadalomszervezetet is képviselje az úrral szemben; ezért földhasználata idővel meggyökeresedett joggá válik. Ö a megtelepülésnek, a belső kolonizácicnak szakembere; életformájának általánosulása: a kultúrtársadalom legszélesebb alsó építkezése. A nagyobbak közülük idővel a nemességbe emelkedhettek fel, a kisebbek leszorultak a későbbi értelemben vett jobbágysorsba, — de még mindig, a legújabb korig is, az ő szokásszerűen biztosított, szabályozott foglalatosságuk az alapja a magyar történelmi társadalomszerkezetnek, szemben a kötetlen, szabadon szerződő, de idővel épp ezért a gazdasági erők játékává lett, jórészt cseléd- és napszámossorba jutott népelemekkel. De még e rétegeken alul is, a rabszolganép állapotában is hasonló átalakulás mutatkozik; személyük tulajdonjogi kiszolgáltatottsága megszűnik formális felszabadítás nélkül is. Az Okcidens társadalomképző módszereinek következménye ez, a szélső nemzeteknél is általános jelenség: az állandósult foglalatosság tapasztalati ténye, szokásszerű elismerése győzedelmeskedik a racionális érdeken és jogelven. A királyi várbirtok és a magánbirtok racionális szervezete tehát önmagába roskad a szokásszerű állapotok kiképződése 'következtében. Alig van nyoma e folyamatnak, de a változatos, új társadalomtagozódás másként nem magyarázható. Mi is támasztaná alá a sokféle kisebb-nagyobb kondíciót; a királysággal, a nagyurakkal szemben szinte érthetetlenül kiemelkedő körvonalaikat? És az ősi nemzetségszervezetekkel szemben való érvényesülésüket? Az első jobbágynevek, amiket az oklevelek említenek, túlnyomóan magyar nevek; a leszármazáskötelékekből szakította ki tehát őket a társadalomátalakulás, bizonyítva a szokásszerűség nagy szociális erejét. A nemzetség, a törzs csak fiktív társadalomkötelék, valójá-
