Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272
294 MÂLYUSZ ELEMÉR nem nyújtanak elég szilárd alapot a király törekvéseinek megítélésére. Szerencsénkre azonban egyik oklevele, amely a Dehter faluból való Miioszt pohárnokot két fiával együtt 1252-ben királyi harcosokká tette,1 beszámol a kitüntetés előzményeiről is s így IV. Béla szájából értesülünk szándékairól. Megtudjuk, hogy a király megígérte a pohárnokoknak: Ha a két fiú Ottokár morva őrgróf, a cseh király fia elleni hadjáratban részt vesz hadiménen és vitézi fegyverzetben, t. i. páncélban, vassisakban, pajzzsal, lándzsával, ijjal és nyíllal s a jövőben is mindenkor így harcol, akkor a pohár -noki kötelességek alól felmenti és hadakozói közé fogadja őket. Mivel az alkancellár tanúskodása szerint eleget tettek ígéretüknek s kötelezettséget vállaltak, hogy szolgálatukat a jövőben ugyanúgy látják el, mint az 1251.-i hadjáratban, a király ezzel a feltétellel — tehát, mint hangsúlyozza, csak addig, amíg állják szavukat — őket, meg utódaikat is az ígért kiváltság részeseinek jelentette ki.2 A fegyverzet lovagi; ijj és nyíl vagy úgy érthető, hogy még a régi fegyverzetet is megtartották, vagy pedig — ami valószínűbb —, hogy csak egyikük felszerelése volt lovagi, a másiknak, esetleg másik kettőnek mint segédszemélyeknek a főfegyvere a nyíl maradt. Ily összefüggésekben szemlélve a szepesi lándzsások, a turóci és liptói jobbágyfiúk, meg az egyházi nemesek sorsának alakulását, az a társadalom és a hadszervezet fejlődésébe logikusan beilleszkedő láncszemnek bizonyul. Ugyanakkor azonban valószínűbbé és elhihetőbbé válik az a korábbi állításunk is. hogy mind a királyi serviensek, mind a várjobbágyok csak a tatárjárás után lettek nehézfegyverzetű harcosok, ..nobilis" nevük pedig valóban átalakulásuknak a következménye. A feltevés, hogy a királyi serviensek már a muhi pusztára mint lovagok vonultak, az ismertetett adatokon kívül minden meggondolással is ellenkezik. A magyar hadsereg ugyanis akkor zömében, sőt csaknem teljes egészében páncélos lovasokból állott volna, úgyannyira, hogy könnyű lovasok gyanánt csak a besenyők jöhettek volna tekintetbe.3 Ilyen, a korhoz viszonyítva óriási létszámú és 1 Erdélyi szerint (Történeti Szemle 1916, 56. s köv. 1., A tizenkét legkritikusabb kérdés, 159. 1.) serviensekké tevő oklevél volna ez; Tagányi helyes értelmezését ld. Történeti Szemle 1916, 596. 1. 2 Wenzel, VII. к. 342. 1. Ez a katonai szolgálat, állandóan teljesítve, a nemesi kiváltságok élvezetét biztosította a család számára, a nemesítés nélküli nemességet. 3 Ezt a feltevést támogatja s így állításunk ellen szól az az 1217.-i oklevél, amely egy servienssé tett zalai várjobbágy érdeméül mondja, hogy ,,cum nobili apparatu militari" küzdött II. Endre seregében. (Hazai okmánytár, VII. k. 7. l.; .v. ö. fent 283. I. 1. jz.)
