Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

a magyar köznemesség kialakulása 291 sok magyarországi mesterét, Pontiust tette meg Horvátország és Dalmácia helytartójává, a János lovagrendre, a keresztesekre pedig a Szörény séget, az Al-Duna védelmét bízta, elismerésül szolgálataikért, amelyeket a tatárokkal vívott harcokban teljesítettek.1

Ha a XIII. századi rendházak száma nem is volt nagy,2 a lovagok együttesen erős csapatokat tettek ki. Sőt, ami fontos, összeszokott, ugyanazon szabályokat követő3 egysegeket, amelyekre az uralkodó mindig biztosan számíthatott. Közvetett módon próbált nehéz fçgyverzetûekhez jutni Kálmán király. Ő arra kötelezte a comeseket, hogy egy páncélost (loricatum) küldjenek seregébe, ha annyi liber él falvaikban, hogy tőlük, szolgálmányok fejében, lovakat és száz penzát kapnak, s páncél nélküli harcost, ha jövedelmük legalább negyven penza.4 Intézkedése határozottan tanúsítja, hogy az ő korában a szabadok már mennyire kivonták magukat a katonai szolgálat alól. megszűntek harcosok lenni, de ugyanakkor megmutatja a nehézfegyverzetú vitéz értékét is. Mert ha — sajnos — nem is tudjuk, hogy egy liber mit fizetett pénzben és terményekben a comesnek a föld fejében, a száz penza oly óriási összeg, hogy igen sok liber család munkájának eredményéből gyűlhetett csak össze.5 Következőleg egyetlen páncélos a régi honfoglaló harcosok utódainak egész tömegével ért fel, a király szemében pedig még értékesebbnek látszott. A comesek, az előkelők valószínűleg maguk vezették a liberek arányában kiállított harcosokat a királyi seregbe, hiszen ide nekik is el kellett jönniök. Embereik bizonyára velük együtt harcoltak, az ő kíséretüket növelték, az ő szolgáik, servienseik voltak. Nehéz ugyanis elképzelnünk, hogy egyenesen a király rendelkezése alá kerültek volna. De ha így is lett volna, akkor is a comesnek kellett őket begyakoroltatnia. A király, mivel nem fegyverre, hanem azt forgatni tudó harcosra volt szüksége, készületlen katonát aligha fogadott volna el. A comesek, az előkelők ezt a harcost felfogadhatták a milesek közül, de — mint a nyugati államok -1 Pauler i. m. I. k. 368. 1., II. k. 62. 1. 2 Balics L.: A római katholikus egyház története Magyarországon (Budapest 1890), II. 2. k. 299. s köv. 1. 3 A szabályokról Delbrück i. m. III. к. 230. s köv. 1. 4 I. к. 40. cikk. 5 На feltehetnők, hogy a comes az említett liberektől éppen úgy nyolc dénárt szedett, mint a király a saját földjükön élő liberektől, akkor, mivel a XII. századi pensa 40 dénárból állott (Hóman В.: Magyar pénztörténet, Budapest 1916, 222. s köv. 1.), /500 liberre kellene egyetlen páncélost számítani. 19*