Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

288 mÂlyusz elemér szemtanú előadására hivatkozhatunk ugyanis bizonyságul, mint Freisingi Ottó, a középkor híres történetírója. Az ő megfigyelése szerint a királyi seregben az uralkodó mellett a nagy számban lévő hospesek sorakoznak fel, akiket a magyarok princeps-eknek neveznek. Maguk a magyarok rút fegyverzetet használnak, kivéve azokat, akik a vendégektol nj ertek oktatást vagy éppen tőlük származnak; ezek, nem velük született, hanem mintegy kívülről reájuk tapadt vitézséggel felruházva, csak utánozzák a külföldi princepseket és vendégeket a harci jártasságban és a fegyverek díszében.1 A királyt kísérő előkelőkben, akár magyarok, akár külföldi származásúak, nehéz fegyverzetű, páncélos lovagokat kell látnunk. <5 к azonban nem jelentették a teljes magyar haderőt. Rajtuk és a lesüllyedő liberek nagy tömegén kívül volt még egy középső réteg: a saját földjükön gazdálkodó, jómódú magyaroké, akik eleget tudnak tenni királyuk harcba hívó parancsának. Korántsem alkotnak valami zárt osztályt. Ha elszegényednek, sorsuk a szabadokéval lesz azonos. De könnyen ki is em3lkedhetnek s comesekké, nagybirtokosokká lehetnek, hiszen a háborúk számtalan alkalmat nyújtanak nekik bátorságuk bebizonyítására. Ők is beállhatnak mások szolgálatába, a királyéba éppen úgy, mint az egyházi és világi nagybirtokosokéba, azonban függetlenségüket meg tudják őrizni. Annak ellenére, hogy Szent István törvényei szerint uruk éppen úgy visszakövetelhette őket, ha elmenekültek tőle. mint bármelyik szökött rabszolgáját .2 Szabadságuk biztosítéka az volt, hogy fegyverrel teljesítettek szolgálatot. Bizonyára sokan nyertek közülük megélhetést, alkalmazást a királyi ispánságokban, de ezek éppen úgy a harcos elem. a várjobbágyok számát növelték, mint ahogyan az előkelőket szolgálók is katonák maradtak. Akár a királyi sereggel, akár valamelyik előkelő úr csapatának tagja gyanánt vonultak hadba, katonai kötelességeiknek egyformán eleget tettek. S éppen m^rt nem vonták ki magukat személyes hadi kötelezettségeik alól, szolgálatvállalásuk nem is juttathatta őket állandó függésbe. Annyira harcos mivoltuk határozta meg magatartásukat, életüket, hogy Szent István törvényei ,,miles"-eknek. vitézeknek nevezik őket, akár mint Anonymus vagy közben Freisingi Ottó, aki kiemeli: Magyarországon a király oly feltétlenül rendelkezik a haderővel, hogy 1 A. Gombos: Catalogue fo'itium históriáé Hungaricae (Budapest 1938), III. к. 1768. 1. — Freisingi Ottó: I. Frigves császár tettei. Ford. GoTibos F. Albin (Középkori Krónikások, XV—XVI. k. Budapest 1913), 108. s köv. 1. 2 I. k. 26. cikk.