Századok – 1942
Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259
270 BARANYAI LIPÓT ján törjük a fejünket, hanem a szakmánk munkájára fordítsuk az erőnket; ha ezt tesszük, magunk megélünk és a nemzet boldogulását is szolgáljuk. Klebelsberg Kunó szabaddá akarta tenni a szellemet, hogy az egyes ember teremtőereje — a gazdasági életnek ez az örök mozgatója — érvényesülni tudjon; az egyén ne az állam testén élő parazita legyen, hanem a maga emberségéből éljen meg úgy, hogy léte a nemzetnek is hasznára legyen. Az etat izmusban az ember személyes egyéni kvalitásai elvesznek; a bürokrácia mediokritása lép a helyükbe, amely — fejlődés és haladás helyett — a stabilitás és immobilitás felé tendál, ez pedig nem gyarapodásra, hanem sorvadásra vezet. Kis nemzet vagyunk, mondotta; nem hagyatkozhatunk tehát a tömegre, amely a nagy népek egyik legnagyobb erőforrása. A tömegerő hiányát az értelem és az erkölcs erejével kell kipótolnunk. Boldogulásunk útja csak a kultúrfölény, a személyiség kibontakoztatása, az intelligencia kivirágoztatása és a kezdeményező képesség felfokozása lehet. Látjuk tehát, hogy Klebelsberg Kunó a kulturális fejlődés motorját az individuumban kereste és a haladást a szabad embertó'l várta. Szabadságon azonban — és ezt nagy-on nyomatékosan ki kell emelnem — nem a cselekvési jog korlátlanságát értette. Az igazi hazafinak — írja egyik cikkében — ma nem jogokat kell követelnie, hanem kötelességeket kell teljesítenie; az állampolgár nevelésében — mondotta más alkalommal — nem a jogi, hanem a kötelességi mozzanatot kell előtérbe állítani, mert a nemzet pozitív ereje az, amit a kötelességteljesítő polgárok munkában, áldozatban és vagyonban rendelkezésére bocsátanak. A kötelességnek ez a nyomatékos hangsúlyozása világossá teszi, hogy Klebelsberg Kunó neonaciona Iiz musa nemcsak munkaprogramm, hanem egyúttal erkölcsi eligazítás is; a kötelességteljesítés normáit állította a magyar ember elé és e normáknak megfelelő magatartásra tanított és nevelt. De ki kell emelnem még valamit: Klebelsberg Kunó nem hagyott kétséget abban, hogy mely erkölcsi rend normáit tart ja a nemzet számára mérvadóknak. A tőle szem előtt tartott embertípus imént idézett hárem attributuma közt ott a vallásosság. Nyilvánvaló tehát, hogy a neonacionalizmus az erkölcsnek nem valami új rendjét akarta megszerkeszteni, hanem — a magyarság ezeréves tradicié irak megfelelően — a keresztény erkölcs alapjára hely ezkedett ; ennek az erkölcsnek a szabályait tette az egyén világnézetének és magatartásának irányítójává. '
