Századok – 1942

Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259

268 BARANYAI LIPÓT indító hajlamát követve — nyugodtan fordulhatott a haladás és a jövő felé. A gyakorlati politikában — mondotta — meg kell tanulnunk, hogy mindig előre tekintsünk; ez a következetes előre tekintés — folytatta — a magyar neonacionalizmus lényeges mozzanata. A háború és az azt követő idők — amint erre bevezetőben rámutattam — a magyar társadalom struktúrájában igen mélyreható átalakulást idéztek elő. Uj korosztályok nőttek fel, léptek be az életbe és hozták magukkal a háborús nyomor által már gyerekkorukban kifáradt lelkük elégedetlenségét és bizonytalan aspirációit. A középosztály — vagyonát elveszítve és kereseti lehetőségeiben korlátozva — a szellemi és lelki dekadencia lejtőjére került. Ugyanekkor a gazdasági válság előtérbe tolta a tömeget, a városi és a falusi proletáriátust, amelynek szegénysége a politikai demagógia melegágyául kínálkozott. Társadalmunk a desorientáció állapotába került; nagy volt a veszély, hogy internacionális gondolatáramlatok és kozmopolita eszmék vernek gyökeret benne. Ennek a veszélynek üzent hadat Klebelsberg Kunó; a nacionalizmust emelve védőpajzsként nemzete elé, lelki irányítást és szellemi eligazítást keresett számára. Tudatában volt annak, hogy ezt a feladatot sem az állam, sem a hivatalos kultúrpolitika megoldani nem tudja. Elhatározta tehát, hogy kilép minisztériuma keretei közül és magával a társadalommal teremt kapcsolatot, hogy vele szövetségre lépve, kiváltsa belőle azt az aktivitást és lendületet, amely nélkül a tőle annyit hangoztatott kultúrfölény puszta ábránd maradt volna. Ezért lépett a publicisztika és — amint ő maga mondotta — a kultúrapostolság útjára; vezércikkeivel és tanulmányaival a közvéleményt akarta a maga eszméi és a neonacionalizmus céljai mellé felsorakoztatni. Első célja az volt, belevinni a köztudatba, hogy a kultúrfölény gondolata történelmi hagyománya a magyarnak; azt vallotta, hogy a magyarságnak — amelyet a katasztrófák nemzetének szokott nevezni — az igazi ereje abban van, hogy a legnagyobb csapásokat is ki tudja állni és utánuk mindig belső megújhodásra képes; mert nincs az a nyomor — írja másutt —, mely a lelkünk ösztönös vonzódását az örök eszmények iránt el tudná nyomni. Második és legfőbb célja volt, megértetni a nemzettel, hogy a kultúra nemcsak esztétikai értékek hordozója, hanem pozitív gyakorlati hatalom. Hatalom, amely mindenekelőtt gazdasági jólétet teremt; hatalom, amely a politikai jogok öntudatos gyakorlására