Századok – 1942

Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259

264 BARANYAI LIPÓT mindennel való összefüggésébe a kultúrfölény gondolatát és miként tette azt olyan centrummá, amely az élet minden ágát szellemi és lelki erőkkel táplálja. Az ő szemében a gazdasági élet éppúgy a kulturális erőcentrum függvénye, mint ahogy a nemzet belső és külső politikájában is a kultúra nyilatkozik meg. Lássuk, példaképen, miként gondolkodott Klebelsberg Kunó a gazdasági élet kérdéseiről. Szerinte gazdasági haladás és kulturális haladás ugyanaz; a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. A vesztett háború folytán megcsappant gazdasági erőket * mondotta — erkölcsi és szellemi erőkkel kell meghatványozni. A szegényedésnek csak egy ellenszere van: újra vagyonosodni. De miként lehetséges ez? Csak úgy. hogy az ország megfogyatkozott termelőtőkéjét intenzívebben használjuk ki. Ehhez azonban a termelés áttekintése, a piacok számbavétele, kombináció, leleményesség, ügyesség, kezdeményezés, kitartó munka, szorgalom és törekvés kell; szóval azoknak a tulajdonságoknak az összességére van szükség, amelyeket a vállalkozói készség elnevezése alatt szoktunk összefoglalni. Ez a készség azonban a szellem műve, a szellem pedig a kultúra birodalmába tartozik; a gazdasági élet dekadenciája tehát a kultúra hanyatlásával, virágzása a kultúra fellendülésével jár együtt. Minél súlyosabb az élet nyomora — mondotta már bemutatkozó beszédében — annál inkább fel kell fegyvereznünk a nemzetet azokkal a gazdasági szakismeretekkel, amelyekre a létért való küzdelmében szüksége van. Ehhez igazodott az iskolapolitikája, mellyel a nemzet széles rétegeinek a szellemi szintjét törekedett emelni; tömegkultúrát akart teremteni, mert ettől várta a nemzet nagy tömege számára a jólét emelkedését és az újravagyonosodás megindulását. Nyomorgó proletáriátus helyett szelkmileg erősödő, gazdaságilag konszolidálódó, anyagilag gyarapodó polgári réteget akart létrehozni. A nemzet legfájóbb problémája azonban a városi középosztály elszegényedésében, kereseti és megélhetési lehetőségeinek megcsappanásában ütközött ki; itt is csak egy megoldást látott: tanulni, művelődni és a munkahelyet — lia nincs — megteremteni. Nem az a baj — mondotta —, hogy túl sokan vagyunk; nem sok ezen a földön az a nyolc millió magyar, aki megmaradt, hanem kevés a kifejtett munkája és nem elég a tanultsága. Ntm szűnt meg hangoztatni, hogy nem a diplomáért, nem a fix állás mankójáért kell tanulni, hanem a kultúrfölény ért, az életben való fölényes eligazodás megszerzéséért. De Klebelsberg Kunó nem állt meg sem a tömeg, sem a középosztály