Századok – 1942

Szemle - Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada. Ism.: Baráth Tibor. 240

SZKMLE 241 fordított rá és igyekezett neki minden művelt országban polgárjogot szerezni. E Bizottsággal való kapcsolataink szép gyümölcse „A magyar hírlapirodalom első százada" is, melynek szerzője tőle kapta munkájához az első ösztönzést (29. 1.). Ez a nemzetközi szervezet ugyanis széleskörű ankétot rendez a sajtó történetéről s ennek során jelenleg az európai sajtó kezdeteit tárgyaltat ja. A szerző munkája tehát elsősorban a külföld számára készült. S ezt a körülményt tudnunk kell, hogy helyesen értékelhessük azokat a hangsúlyokat, amelyeket munkájában nagyon helyesen alkalmaz: ezek ugyanis a magyar fejlődés eredetiségének kidomborítását célozzák. D. munkája a hazai hírlapok 1705-től 1805-ig terjedő pontos bibliográfiája, azok szerint a szempontok szerint, amelyeket a Történettudományok Nemzetközi Bizottsága megállapított. Aki ezt a munkát Kereszty 1916-ban megjelent hírlapbibliografiájával összehasonlítja, szembeszökően érzékelheti a fejlődést, amin a sajtótudomány azóta keresztülment. A hírlapcímek minden részletre kiterjedő gondos leírása, a címváltozások szorgos feljegyzése, az eddig kétes vagy téves adatok kijavítása, a hírlapok lelőhelyének és megmaradt számainak pontos feljegyzése, a rövid irodalmi tájékoztató minden egyes hírlap után, és a kutató számára hasznos egyéb megjegyzések valóban nélkülözhetetlen kalauzzá avatják D. bibliográfiáját mindazok számára, akik a magyar sajtónak e száz esztendejével foglalkozni kívánnak. Ebben a „magyar" hírlapbibliográfiában természetesen helyet foglalnak a Magyarországon 1806-ig megjelent összes hírlapok, nyelvükre (latin, német, magyar, cseh-tót) való tekintet nélkül, és a Bécsben megjelent magyarnyelvű hírlapok is.1

A hazai olvasóközönségnek ezt az eljárást nem kell különösebben indokolni, de más a helyzet, ha külföldre szánjuk a kiadványt. Ezért csak elismerő helyesléssel vehetjük tudomásul, hogy a bevezető részben hírlapjaink nyelvével a szerző külön is foglalkozik (21-—28. 1.). A további sajtótörténeti kutatások szempontjából sok ösztönzést ad és a kutatás mai állapotát híven tükrözi a hírlapok címjegyzékéhez csatolt függelék ,,az irodalomban említett hírlapokról, amelyeknek megjelenéséről hiteles adatunk nincs." Vagy itt, vagy a hírlapok előfutárainál hasznos volna megemlíteni az elkövetkező idegennyelvű kiadásban „az állítólag Szentiványi Márton által szerkesztett, 1675-től 1703-ig részint Nagyszombatban, részint Bécsben megjelent s a nap eseményeit tartalmazó latinnyelvű röpíveket", amelyekről Fejér nyomán Ballagi is megemlékezik.2 Ezek az újság nevével ékeskedő röpívek —• Ephemerides Latinae — puszta létükkel is kedvezőbb világításba helyezhetik a magyar sajtó indulását. 1 Ha a bécsi magyarnyelvű lapokat nem tekintjük „külföldi" lapoknak, mint ahogy nem is tekinthetjük, hiszen olvasóközönségük itthon volt és Bécs még nem külföld, akkor felvetődik a kérdés, vájjon a magyarországi szerbek számára Bécsben készült szerbnyelvű lapokat nem kell-e ugyanolyan címen a „magyar" hírlapbibliográfiába felvennünk? A szerb lapokról lel. Albert Mousset: Le royaume serbe, croate, slovène (Paris 1926), 175. s köv. 1.; uo. több hírlapfénykép. 2 Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig (Budapest 1888), 27. 1. — Schermann Egyed és Pintér Jenő ebben látják az első magyar hírlapot. Ha viszont röplapnak fogjuk fel Szentiványi újságját, akkor a hazai röplapok és hírlapok között valami összefüggés, illetőleg fokozatos átmenet mégis megállapítható. Ez esetben a szerző erre vonatkozó felfogása (9. 1.) előnyösen módosít-Századok 1942, IV—VI. Ifi