Századok – 1942

Szemle - Müller; Johannes: Zacharias Geizkofler. Ism.: Sinkovics István. 236

23-t SZKMLE 250 Az 1790-ben kezdődő városi reformtervezetek tárgyalása Cs. munkájának legérdekesebb, legalaposabb része. Talán kelleténél többet foglalkozik a városok országgyűlési szavazati jogának kérdésével, de ez — mint világosan kimutatja — szorosan összefügg a városi szervezet általános reformjával. Előnyére válik a könyvnek, hogy vizsgálatát nem zárja le 1848-ban, hanem a későbbi szervezeti rendelkezéseket is ismerteti, s a gyakorlat alapján bírálja a mult század második felében hozott törvényhatósági törvényeket és ismerteti a városokat érintő legújabb közigazgatási törvényeinket. E részben a gyakorlat embere is értékes támogatást kaphat Cs. munkájából, olyan esetekben, amikor valamely jogi kérdést (pl. illetőséget) régebbi jogszabályaink alapján kell megoldani. A könyv nem tekinthető zárókőnek, de az újkori közigazgatás vázolása során olyan fontos adatokat közöl és annyi új kérdést vet fel, hogy városi jogunk történetének megírását nagy lépéssel viszi előre. Degré Alajos. Müller, Johannes: Zacharias Geizkofler 1560—1617. Des Heiligen Römischen Reiches Pfennigmeister und Oberster Proviantmeister im Königreich Ungarn. (Veröffentlichungen des Wiener Hofkammerarchivs, hrsg. v. .Г. Kallbrunner, III.) Baden bei Wien (1938). Rudolf M. Bohrer. 8° 88 1., 2 t. — Az 1930-ban elhunyt M. hagyatékából hozta nyilvánosság elé a bécsi Hofkammerarchiv ezt a tanulmányt. A szerző — mint J. Kallbrunner előszavából megtudjuk — középiskolai tanár volt, több mint negyven esztendőn át, s mint történetíró is érdemes munkát végzett a középkor és újkor átmeneti szakaszának feltárásában, különösen a Német-birodalom és a német gazdasági élet. fejlődésének sok ismeretlen részletét világítva meg. Ez az értekezése a XVI—-XVII. század fordulójához vezet. Z. Geizkofler a Szent Római Birodalom Pfennigmeister-e volt és Oberster Proviantmeister Magyarországon; a birodalmi pénzügyek legfőbb vezetője a tizenötéves török háború súlyos éveiben. Az életrajz mindössze néhány adat, amint Geizkoíler élete is szinte elvész a küzdelmek és gondok között, amelyeket az őt körülvevő általános közönyben — a szerző szerint — önzetlenségből, hazaszeretetből magára vállalt, és amelyekhez nem egyszer európai érdekek fűződtek. A Geizkofler-család tiroli polgárcsalád, tagjai szinte kivétel nélkül hivatalnokok voltak, elsősorban a pénzügyigazgatás szolgálatában. Ezt a hagyományt kapta örökségként Z. Geizkofler. A protestántizmus és humanizmus összeegyeztetésére törekvő augsburgi Szent Anna-gimnázium alakította ki egyéniségét egy egész életre szólóan, nagybátyja augsburgi házában sajátította el a kereskedelem és a különféle pénzügyletek gyakorlati ismereteit, az ingolstadti, bázeli, strassburgi, páduai és bourgesi egyetemeken a legmagasabb jogi műveltséget. Pályája egyenes vonalban vezotett a Fugger-ház és Ferdinánd főherceg szolgálatán keresztül a birodalmi Pfennigmeister-i állásig. Az emelkedéssel együtt jár a megfelelő életformaváltozás: lovagbirtokot szerez, felvételt nyer a sváb lovagságba és mint „Gailenbaeh és Haunsheim ura" fontos helyet vív ki magának a svábországi nemességben. Életében —- amennyire a családi feljegyzésekből, magánlevelekből és hivatalos iratokból megállapítható —nem sok az egyéni vonás, hivatali sorsa is ismétlődő: munkáját és eredményeit semmibe véve, a Hofkammer bevonásával másfél évtizeden keresztül személyes bosszúból, vallási gyűlöletből ellenfelei valósággal hajszát folytattak ellene, ós a vádak teljes összeomlását, az elégtételt mái- nem érte meg.