Századok – 1942

Szemle - Csizmadia Andor: A magyar városi jog. Ism.: Degré Alajos. 233

SZEMLE 22» dalom részeinek felosztásakor ezeket a szempontokat már a Karolingkor elején figyelembe vették, és amikor a birodalom keleti fele ragaszkodott a Rajna nyugati vidékéhez, az a gazdasági elv vezette, hogy nem akart a termő térületről leszorulni. Z. eredményeit nehéz röviden összefoglalni, mert a végső értékelés megalapozására a részletmegoldások nagy tömegét végzi el. Birtoktörténeti kutatásainak eredményeit ügyesen áttekinthetővé teszi, amikor Nagy Károlynak, Német Lajosnak, Karlmannak, Ifjú Lajosnak, Vastag Károlynak, Arnulfnak és Gyermek Lajosnak dunamenti és a birodalom keleti részén történt birtokadományait térképre vetíti. Ezek az adományok kétségtelenné teszik Z.-nek azt a megállapítását, hogy a birodalom keleti részének kialakulása főleg Nagy Károly, Német Lajos és I. Ottó nevéhez fűződik. A birodalom keleti felének a nyugati határokhoz ragaszkodó politikáját még erősebben érzékelteti az a térkép, mely a Nagy Károlytól I. Konrádig történt összes adományokat feltünteti az erdőségek kiterjedésével együtt: megmutatja, hogy milyen óriási erdős területeket kellett kiirtani és művelhetővé tenni, amikor termőföldhöz akartak jutni. Ezeknek a birtok- és településtörténeti adatoknak értékelése a politikai történet szempontjából mindig a kellő tárgyilagosság síkján mozog, annak ellenére, hogy évszázados harcok és küzdelmek hátterét és területi igényeit világítja meg. A mérlegelés azonban mindig figyelembe veszi a számításba jöhető összes szempontokat, ami nagyban növeli a munka általános és részleteredményeinek értékét. Fekete Nagy Antal. Csizmadia Andor: A magyar városi jog. Reformtörekvések a magyar városi közigazgatásban. Kolozsvár 1941. 8° 227 1. — A magyar városi jog fejlődése jogtörténetünk legérdekesebb kérdései közé tartozik. Számos részletmunka igyekezett tisztázni városi jogunk keletkezését s egyes városok középkori jogát. Nagyon nélkülözzük azonban a városok újkori jogfejlődésének részletes ismertetését; ezzel 1848 előtti jogi irodalmunk is alig foglalkozott, pedig a városi jog éppen olyan lényeges része a magyar jogtörténetnek, mint a nemesi jog. Keveset tudunk arról, hogy a magyar talajon önállóan fejlődött idegeneredetű jog milyenné alakult városainkban az újkorban, és mik voltak a városi jogban az egységes magyar magánjog kialakulásának közvetlen előzményei. Cs. a városi jog fejlődésének feldolgozására vállalkozott, a magyar városi jog felbukkanásától napjainkig. Kár, hogy csak a városok közjogi állása, szervezete és közigazgatásának működése érdekli, s a magánjog és városi peres eljárás fejlődésével nem foglalkozik. Könyve bevezető fejezetében, a középkori részben közöl ugyan néhány rendelkezést a városi magánjogból, de ez csak szűkszavú összefoglalása az eddig is ismert adatoknak. Az újkori részben pedig, amely önálló kutatásainak eredményét tartalmazza, a magánjogi kérdéseket (telekkönyv, végrendelet, zálog stb.) nem is érinti. Nem foglalkozik a városi bíróságok peres eljárásával sem. A középkori városi bírósági szervezetet és fellebbezési rendszert vázolja ugyan, főleg Hajnik nyomán, de nem kimerítően, az újkori városi perjogról pedig, amelyet Vinkler is csak nagy általánosságokban ismertet, nem emlékezik meg. Pedig jogtörténetünk egyik legnagyobb hiánya, hogy az újkori városi bíráskodást nem ismerjük; s ezen Cs., aki kutatott városi levéltárakban, aránylag könnyen segíthetett volna. A szerző területileg is korlátozta kutatásait, éspedig a szorosabb értelemben vett (Királyhágón inneni) Magyarország városi jog-