Századok – 1942

Szemle - Timon Béla; vitéz: Irányelvek a hadtörténelem és a hadtörténetírás tudományos műveléséhez. Ism.: Komoróczy György. 230

23-t SZEMLE jelentőségű korban, mint amilyenben ma él a németség, nem lehet sem Hegel, sem — a történetírás oldaláról — Ranke történetképénél megállani, írja K. Az új történetírás rendelje magát a kairos alá, ahová tartozik. így tölti be feladatát, így lesz a hősi sorsok magyarázójának, az epikának utódává. Nélkülözhetetlen az új történettudomány számára a jelen politikai történésének átélése, — érinti most a szerző új oldalról is egyik alapgondolatát. Semleges félreállás és részvétlen szemlélődés már nem lehet célja a történetírónak és történetmagyarázónak, hanem éppen a politikai-történeti döntésekben való szenvedélyes részvétel az, ami megadja a kulcsot a történés megértéséhoz és ami élesíti a valóságérzéket. Az e tényezők alapján kidolgozott új történetkép lesz az új világkorszak vezető mítoszává. Ez az új korszak most köszöntött a németségre s nem véletlen, hogy most kezd világítani számára az új történetkép, mely hitből indul ki, a faji tulajdonságok szerint alakul, a jövőt a múlthoz kapcsolja (323. 1. stb.). Az alapok, amelyekből K. kiindul, voltaképen régen ismertek, Hitler könyve óta közismertek. Az ebből felépített történetmagyarázat azonban K. eredeti munkája, széleskörű ismeretekről, sok logikáról s mindenek előtt az új német világnézet átéléséről tanúskodik. Igen sokat foglalkozik K. az eddigi történetfilozófiák bírálatával s ezek az analitikus részek sok éles megfigyelést, logikus következtetést fűznek feszesebb-lazább láncba. A sok ismétlés talán megérthető a munka természetéből, egy-egy helyen azonban mintha hajlamos volna a szerző a tények világától való elszakadásra. Gondolunk itt elsősorban az európai fajok és kultúrák történeti szerepéről írottakra. Fejtegetései e tekintetben egyáltalában nem meggyőzők. Számos más kétség is támad bennünk K. gondolatmenetének helyességével szemben, de e véleményeltérések lényegében abban gyökereznek, hogy az új germán világnézetet nem tudjuk magunkévá tenni. Már pedig ez a világnézet K. történetképének princípiuma, egyszersmind kulcsa. E világnézet voltaképen mítoszon alapul. De ezenkívül a cél is egy új mítosz tudatos kifejlesztése: az új történetkép ugyanis lényegében új mítosz lesz K. szavai szerint. Ezt az alapvető és ezt a célzott mítoszt csak átéléssel teheti magáévá az ember, ez szintén kitűnik K. művéből. Minthogy ez az átélés belőlünk hiányzik, nem fordulunk kritikával a munka alapjai és célja felé. Csak felvetünk egy kérdést: lehet-e mítoszt céltudatosan, a tudomány kritikai eszközeivel alapul választani és célul kitűzni? K. történetmagyarázatának csak néhány alapvető vonását ismertethettük. Az olvasásra érdemes könyv mindenesetre erősen filozófiaellenes, de azért a történész számára sokban tanulságom. Gondolunk itt arra elsősorban, hogy a mult. jelen és jövő egységben látására — amely egységben látás kell hogy a történettudomány kérdésfeltevéseiben egyre nagyobb szerepet játsszék, a nélkül, hogy ez a tudományos forráskritikától, az adatok tiszteletétől való elszakadást jelentené — igen erő* ösztönzéseket ad. A legfőbb, amiért érdemes volt megemlékezni a könyvről: kétségkívül klasszikus és, azt mondhatjuk, hivatalos kifejezése az új német történetelméleti felfogásnak s mint ilyen, állandó hatóerő lesz a közeljövő német történetírásában. Ravasz János. Vitéz Tiiuon Béla: Irányelvek a hadtörténelem és a hadtörténet -írás tudományos műveléséhez. Budapest é. n. A m. kir. Honvéd Vezérkar Főnökének kiadása. lti° 102 1. - A történettudomány iskoláinak, különböző irányainak fejlődése során érdekesen alakult ki az önálló