Századok – 1942
Történeti irodalom - Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Curante Emerico Lukinich et adiuvante Ladislao Gáldi ediderunt Antonius Fekete Nagy et Ladislaus Makkai. Ism.: Elekes Lajos. 206
206 TÖRTÉNETI IRODAI,ОМ gyalják. Míg a korona-eszme lényegét a regia dignitas személyfeletti és isteni vonatkozásai alkotják, addig a királyválasztó nagyurakat és Werbőezyt elsősorban a hatalomátruházás technikája, a korona birtoklásának gyakorlati politikai vonatkozásai, az efficacia coronae érdeklik. Míg a régi korona-eszme a vérségi származás és az egyházi átruházás szilárd pillérein nyugszik, addig az új átruházási tan ezt a régebben szentnek tartott alapot kezdi ki, amidőn a korona „virtusát" az országlakók hozzájárulásától teszi függővé, s nekik azt a régi szemlélet szellemében hallatla n igényt tulajdonítja, hogy jogukban áll coronae mérita discuter e, probare vei improbare. Ez a tan aligha más, mint a magyar lélekből kinőtt korona-eszme tagadása s éppenoly szellemi import, akárcsak az a választáson alapuló királyság, melynek igazolására megszületett. E sorok írója E. adataiból merített megjegyzéseit maga sem tekinti bírálatnak, hanem csupán azon gondolatai kifejezésének, melyeket benne ennek a gazdag és eszmeébresztő műnek olvasása felidézett. Meggyőződésem, hogy E. fejtegetései szilárd alapot biztosítanak a korona-eszme koraközépkori és újkori történetének megismerése számára, s hogy a XV. század időszakát tárgyaló fejezetek is jelentékenyen hozzájárulnak majd a nézetek további tisztázásához, amire elsősorban maga a szerző hivatott. Deér József. Documenta históriám Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 jt. Christum. Curante Emerico Lukinich et adiuvante Ladislas Oáldi ediderunt Antonius Fekete Nagy et Ladislaus Makkai. (Études sur l'Europe Centre-Orientale — Ostmitteleuropäische Bibliothek, no. 29.) Budapest 1941. 8° LXI, 636, 2 1., térképmell. Kevés kérdést vitattak annyit s olyan sok tűzzel, mint a magyarországi románok eredetét s történetük első időszakát. Román oldalon tudvalevőleg azt állították, hogy a román nép a római Dácia lakóinak egyenesági leszármazója, s kétezer éve megszakítatlanul él mai lakhelyein, mint a latin magasműveltség kitartó őre a barbár Keletnek e távoli zugában. Ez a gondolat annyira belegyökerezett a román nép lelkivilágába, hogy egyelőre lehetetlen onnan kiirtani. Magyar s külföldi tudósok sokszor megcáfolták, kimutatván, hogy a románság őse a balkáni latinságból, Dardania vidékén alakult ki, s későn került a kárpáti tájakra. A román írók ezzel szemben új és új ötletek, elméletek szinte áttekinthetetlen tömegével iparkodnak elgondolásaikat megtámasztani. Törekvésük gyakran sikerrel járt, amennyiben több elfogulatlan külföldit is a maguk pártjára vontak, szaktudományuk kiváló művelőit. Ezeknek hozzászólása egyetemes európai üggyé emelte a magyar és román történetírás vitás pontjait, a, nélkül azonban, hogy megoldásukhoz, amely magában a forrásanyagban rejtőzik, számottevő mértékben közelebb vitt volna. A vitairodalom roppant méretei önkéntelenül azt a. hitet keltik minden gyanútlan szemlélőben, hogy a magyarországi