Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
a kunok neVe és eredete 175 alapjául szolgáljon. Másrészt azonban ellenmondásra késztet ez a megoldás. Azt látjuk ugyanis, hogy a kunok önmagukat is így nevezték és hogy egy nép önmagát ilyen vagy hasonló módon nevezze, az nem volna példátlan, de mégsem egészen természetes, és nem is tudunk arról semmit, hogy a kunoknak sápadt, sárgás arcuk lett volna. Ezeket az ellenvetéseket azonban eloszlatják bizonyos történeti tények, amelyek a kun nép kialakulásának az idejébe tartoznak. Ez a kialakulás, mint bevezetésemben is említettem, meglehetősen bonyolult. A kérdéssel az utóbbi időben sokan foglalkoztak. Egy fentebb már többször idézett nagyon tudós és értékes, de a legnagyobb mértékben zavaros munkában, amelynek címe „Über das Volkstum der Komanen", Marquart tárgyalta először tudománjosan a kérdést. E munka 1914-ben jelent meg.1 Marquart művéről nálunk Miskolczi Gyula írt a Történeti Szemle 1ÍI18-Í kötetében, hozzáfűzve Marquart fejtegetéseihez a tárgyra vonatkozó magyar kutatások ismertetését. Külföldön két nagyobb jelentőségű ismertetés jelent meg a munkáról, az egyik Pelliot-tól, a másik Bartholdtól. Pelliot* arra mutatott rá, hogy Marquart munkájának a sinológiai része elhibázott, Barthold3 pedig főleg azokról a hiányokról beszél, amelyek Marquart művében a mohamedán források felhasználásában mutatkoznak. Üjabban Rasovskij4 tárgyalta a kunok eredetének kérdését, jól áttekinthető módon és helyes kritikával, s mostanában jelent meg Minorskynak is egy igen fontos közleménye a kunok őstörténetére vonatkozólag, amelyről mindjárt bővebben lesz szó. Marquart könyvének bírálói számos hibára és hiányra rámutattak, néhány becses adalékot is szolgáltattak a kérdés megoldásához, de lényegében még ma is azon a ponton vagyunk, amelyen Marquart könyvének megjelenésénél voltunk. Marquart szerint a kunoknak a főtömegét természetesen törökök alkotják, s ebben mindenki egyetért vele. A törökség egy északibb, szibériai ágáról van itt szó, amely nyelvileg különbözött a délibb területeken különösen fontos szerepet játszó oguz törököktől, a turkománok és oszmánlik őseitől. Ez az északibb törökség, melyet legalkalmasabban kipcsak-1 A következő kötetben: Bang—Marquart: Osttürkische Dialektstudien. Abh. Gött. Ph. N. F. XIII (1914). 1 Journal As. 1920. I. 3 Russkij Istorieeskij 2 urn a 1 VII (1921), 138—56. 1. Németül: Marquart: Wehrot und Araiig, 29*. s köv. 1. 4 Seminarium Kondakovianum VII—VIII.
