Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
150 hajnal istván" hez. I)e mégis a nyugati intellektuálizmus tanítványa, tárgvias, hiteles fórumok működéséhez kell alkalmazkodnia — mint ahogyan a nyugaton idővel megsokasodott, kicsiny iskolákból kikerült írásos hivatásoknak is. E diákság hozzájárul a magyar írásnyelv kialakításához a középkor végén; de azigazi hiteles-íi'ásnvelvr a hi vata l és a tu do mány nyelve nag ymértékben a latin maradt, egészen a XIX. századig. Egyébként pedig a kialakuló magyar intellektuális réteg kevéssé fonódott bele a gyakorlati foglalatosságok társadalomképleteibe, az ipar, kereskedelem testületeibe, mint a nyugati klerikusság. A nemesi vezetéshez csatlakozva képzettségét bizonyos úri elkülönüléssel, a kiváltságosokhoz tartozandóság fölényével igyekezett lefelé érvényesíteni. Aki egyszer tanult pályára szánta magát, jogász vagy pap akart lenni; a kisebb iskolázásnak, amely a gyakorlati hivatásokkal kapcsolatban nyugaton mind nagyobb arányokban elterjedt, itt nem voltak meg a kellő társadalmias feltételei. • * A lengyel tármdalomhnn ugyancsak a XII. századból jelenik meg az új klerikusság a fejedelmi udvarokban. Mintha a magyarnál is külsőségesebben terjednének eztán a nyugati jogfogalmak; megkezdődik a földesuraságoknak „immunitással" való kiváltságolása. A XIII. században még csak egyes kiválasztottaké, aztán általános mozgalommá válik, felülkerekedett rétegek elvi kiváltságává, holott nyugaton az immunitás az olyan társad alomképletek kiváltsága, amelyeknek mély belső üzeme át tudja venni és szakszerűen teljesíteni a közfeladatokat. A lengyeleknél idővel nem csupán a némileg is kiemelkedő helyzetű családok jutnak be a kivált ságolt ak közé, hanem ezek magukkal viszik rokoni érdekközösségüket is. Osodálatosképen feltámadnak újra, más formák között.a régi nemzetség-kötelékek; egykori „jelszavaik" új heraldikai formák kíséretében ismét szerephez jutnák, a nyugatiaktól eltérő sajátos racionális jelzőcímerekké alakulnak. Egyetlen nemesi elv foglalja egybe a nagy- és kisbirtokost, a parasztsággal szemben. A nemzetséghez való állítólagos tartozás jóidéig önmagában is nemesít, elégséges a nemzetség tagjainak tanúsága. A vidéki nemesi gyűlésezésekből teljhatalmú országos képviselet fejlődik ki. A nemesi bíráskodás teljesen elzárja az államtól a parasztot, amelynek útja a magyar földesúri bíráskodásban is, különösen a középkorban, nyitva maradt fölfelé. A nyugati nemességnek is legszebb dísze a bírói hatóság, de a szabályozott, szakszerű társadalomigazgatás értelmében. Ugyanazon elv, s a fejlődésre nézve mégis teljesen
