Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
a kis nemzetek történetírása 141 ménye a rendi társadalomszervezetnek, hanem többé-ke-> vcsbbe indító, hajtó oka is. Mélyen szokásszerű társadalmak viszonyainak átdolgozására hosszan, sokoldalúan képzett és mélyen tagozott, mindenfajta foglalatosságot, életformát szakszerűen kezelő intellektuálizmus szükséges; sekélyebb társadalomszerkezeteket azonban felületes képzettség-réteg is, nyers intellektuális technika is kiforgathat amúgy is elmosódott, az érdekerőktől áthatott régi szokásaiból. A középkori orosz intellektuálizmus kialakulása és szerepe tehát mély tanulságokkal szolgálhat az európai rendi elvonatkozás belső természetét illetőleg. Kétségtelen, hogy van valami köze a nyugati intellektuálizmusnak korabeli kialakulásához, holott ismét nem átvétel, hanem csak bizonyos önkénytelen együttes menetelés az oly erőteljesen jelentkező nyugati kultúrváltozással. A görögkeleti egyház eredetileg nem volt hivatva arra, hogy a világi társadalom szerkezetébe bensőleg belekapcsolódjék. Bizáncban antik módra világi értelmiség dolgozott, az egyház, racionális elkülönüléssel, csak a vallásnak a szociális szervezete. Mint láttuk, finom, elvont teológiai elvekkel uralkodott a társadalmon, amely elvszerűség, mint minden elvszerűség minden más tcren is, az egyház saját érdekének szolgálatát is jelentette, szövetségben az államérdekkel. Ezért nem izmosodott meg a plébániarendszer, a. világi alsó papság csak tanulatlan alacsonyrendű képviselője a kolostoregyház teológiájának és hatalmának. Az oroszoknál azonban már a késeibb kievi korszaktól kezdve jelentkezik a „djak" képzettségtípusa, nyilvánvalóan halvány árnyéka a nyugati ,,clerc" típusának: egyházi ember, gyakorlatias írásképzettséggel. Míg azonban nyugaton a klerikus képzettsége és hivatása még évszázadokig benső kapcsolatban marad az egyházzal, az orosz dják hamar „elvilágiasodik", kiszóródik az életbe, azaz urak, hatalmasok szolgálatába. Nem csoda, hiszen itt is, mint nyugaton, lényegében a világi papság neveltje; az orosz világi, ,,fekete" papság azonban alsórendű, műveletlen réteg, nem pedig, nyugati módra, a helyi szokásszerűséget objektív gonddal kezslő, kifejező, megszentelő hivatás. Egyes világi papok a liturgikus oktatással kapcsolatban tanítják a betűk ismeretére a hozzájuk vetődött növendékeket, akik azután a nagyok környezetébe férkőzve a pénzügy és az igazgatás intim tanácsadóivá lesznek, végtelen dühére és megvetésére a tanácsban szereplő előkelő családoknak. A moszkvai korszakban már központi hivatalnoktestületek alakulnak ki a nagyfejedelem udvarában, „prikázok" a különféle ügyekre; de még sokáig inkább az intellektuális technika szolgai kezelői, s nem biztosított
