Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
a kis nemzetek történetírása 139 Mert ebben rejlik |a rendi elvonatkozás folyamatának fejlődéstani jelentősége: olyan iejlödesfók,amelyben az addig szúk, helyi érvénnyel, sajátos hel yi formákkal, szokásokkal kifejeződött módszerek általánosabb "TEapcsolatot találnak egymással. jAml szabályozódás addig "csak a helyben Ijèîënëvélkedettek számára volt érthető, az most belső értelmében kibontakozik sajátos formáiból és kölcsönösen termékenyíti, gazdagítja egA mást más vidékek, társadalomképletek hasonló szabályozódásával. Hirtelen haladás, a kultúrmódszerek általánosulása, beleértve a foglalkozások gyakorlati módszereinek, eszközeinek általánosulását is. Még a legkezdetlegesebb rendiség is az élet általános szintjének emelkedését hozza, a társadalom üzem bizonyos egységesülését, az előbbi, szomszédságos tapasztalaton alapuló fejlődés helyett. Mint ahogyan később a rendiségből kibontakozó osztálytársadalom is kivonja, elvonatkoztatja a rendi életformákból a bennök rejlő szakszerű-racionális elemeket, a különböző hasznos célokra alakult célszervezetekbe osztja be az embereket, s ezzel hirtelen megnöveli a társadalom teljesítőképességét, emeli az élet általános színvonalát. De másrészt a rendiség, mint később az osztálytársadalom is, elvonatkozás az emberi lét életteljes egészét érvényesítő társadalomalakulástól. Tökéletesebb módszereket hoz, amenynyiben eleven, önálló gondolkodással, következetességgel lejti ki mindazt az eredményt, amit az addigi fejlődés csak a helyi viszonyokra alkalmazhatóan hozott létre. Például körülírt joggá emeli a városnak és a vidéknek szokásszerű viszonyát az áruk cseréjét illetőleg. Vagy pl. a földesúri malom helyzetét a környék társadalmában. Ezzel lehetővé teszi a mesterséges városalapításokat, vagy a malom állítását a kiszámíthatóan előnyös helyeken. Másrészt azonban elvonatkozás: sok mindent elhagy az ilyen mesterséges szabályozás, ami talán bensőségesebb kölcsönösség volt a falu és a város, a malom és az érdekelt közönség között; a kultúreredmény és az emberi élet most már egy fokkal idegenebbül állanak egymással szemben. Gazdag, sokoldalú, mély szokásszerűségnek kellett előzőleg kifejlődnie, hogy a rendiségnek újonnan kitáruló társadalom- és kultúrszerkezete ne nőj jön az emberek nyakára, ne váljék öncélúvá, a gyors eredmények kedvéért az alsó tömegélet megnyomorítójává. Azt hisszük, így kell felfognunk a rendiség fejlődéstani jelentőségét, — s csak akkor lehet így felfognunk, ha ezt a társadalomalakulást nem valami új szellem létesítményének tekintjük, hanem a szerkezetiség belső törvényszerűségeiből magyarázzuk. Az orosz fejlődés élénken illusztrálja ezt a
