Századok – 1942
Történeti irodalom - Kósa János; ld. 107
117 TÖRTÉNETI IRODALOM felállítását 1759-ben, majd átalakulását. A magyar hatóságok az önálló magyar tanügyi irányítás mellett foglaltak állást, ami átmenetüeg meg is valósult azzal, hogy 1776-ban a Studienkommission elnöke a judex curiae lett. Ez a rendi megoldás azonban nem szolgálta tanügy állampolitikai érdekű rendezésének elvét, s ezért 1783-ban megszűnt az önállóság, az említett bizottság beleolvadt a Studienhofkommissionba, melynek magyar előadója a kancellár lett. Cs. a központi szervezeten kívül ismerteti a közép- és alsófokú iskolák szervezetét, az 1784-ben felállított Oberdirektion-ok feladatát, beosztását, amelyek mellett a felsőfokú oktatás ellenőrzését az Universitätsmagistrat gyakorolta. 1791-ben végleg megszűntek a különféle udvari tanulmányi bizottságok és az egész oktatásügy a cseh-osztrák kancellárián keresztül az uralkodó kezében összpontosult. A harmadik értekezés szerzője Kosa János, címe: A budapesti selyemipar kialakulása: olyan kérdést tár föl, amellyel mindezideig nem foglalkozott behatóan a magyar történettudomány. A selyemtermelés fellendülése a Mária Terézia intézkedéseiben 1762 óta mind erősebben mutatkozó merkantüista, ipartámogató politikának volt a következménye. Magyarországon persze csak azok az iparágak részesülhettek támogatásban, amelyek nem jelentettek veszélyt az osztrák iparra nézve. Ezek közé tartozott a selyemipar is. K. ismerteti ezzel kapcsolatban a magyarországi selyemtermelés történetét, az első kísérletek sikertelenségét, majd Sollenghi munkásságát, amely lehetővé tette, hogy a Magyarországon termelt selyemgubókat hazai iparosok dolgozzák föl. A kezdet nehézségeinek leküzdése után már vonzotta az ország a vállalkozó iparosokat. így telepedett meg s alapította 1776-ban fátyol- és selyemgyárát Pesten Valero István és Tamás, majd Höpfinger és Beywinkler. Az állam 1783-ban törvényhatóságonként megszervezte a selyemtenyésztési felügyelő intézményét; II. József maga rendelte el 1787-ben, hogy a Magyarországon készült selymet vámmentesen vihessék az örökös tartományokba. A selyemtermelés és -feldolgozás nagy mértékben nőtt, s bár utóbbi nagyrészt az örökös tartományokban folyt, maga a termelés a magyar gazdasági élet vérkeringését élénkítette. A továbbiakban K. ismerteti a különféle gyárak alakulását, helyzetét, alkalmazottaik viszonyait s azokat a körülményeket, melyek a magyar ipar fellendüléséhez vezettek volna, ha Ferenc kormánya nem szorítja háttérbe a magyarországi termelést, s ha arisztokráciánk nem húzódozik attól, hogy tőkéjével a termelés rendelkezésére álljon. „II. József halála az ipar és kereskedésre nézve valóságos veszteség volt. . . Ferenc hosszúra nyúló évei alatt a bizonytalanság, kapkodás és határozatlanság jellemezte az állami iparpolitikát. A forradalomtól való örökös rettegés olyan intézkedésekre ragadtatta a kormányzatot, amelyeket még a dédelgetett osztrák ipar is hátrányosnak talált. . . Megtorpant a vállalkozó kedv és a fejlődés . . . vesztegelt". S ez teszi érthetővé, hogy a magyar ipar a XIX. században nem mutatta azt a lendületet, mely egész Európát magával ragadta.
