Századok – 1942

Történeti irodalom - Juhász István; ld. 96

96 TÖRTÉN KTI IRODALOM 96 más támogatók segítségével, majd Moldva követi ugyanezen az úton. Társadalomszervezet és belső intézmények azonban nem tudnak lépést tartani a gyors államalakulással; részben még a vajdai udvar sem. A lassan diplomáciaivá csökkenő magyar kapcsolatokkal szemben a török ereje most rendkívül megnő. Egy-két vajda a magyar szentkorona- és bástyaeszmén keresztül látszólag bekapcsolódik ugyan még Európa kultúrközösségébe, de nincs erejük, hogy életüket is annak szenteljék. E korban alakul ki bizánci, türk és nyugateurópai hatásokból előtapogatózva a román művelődés egyéni arca: nyugateurópai vonásokat, fejlettebb gazdasági életet, jogi szervezetet magyarok és lengyelek vittek belé. A legmagasabb rétegeknek azonban, a lovagi életforma külsőségeinek meghonosítása körül, egyedül magyarok mutattak példát, s a nép, legalul, ismét csak magyaroktól sajátította el a helyhezszokott élet alapvető fogalmait. Ortodox szervezkedés és délszláv kultúra mégis fokozatosan kiszorította, eljelentéktelenítette Nyugat-Európa itt meggyökerezett formáit. A következő korszak fokozódó török nyomás bélyegeit viseli. A szultán nyers, kizsákmányoló hűbéruraságát össze sem lehet hasonlítani magyar királyainkéval. Minthogy pedig itt fejletlen államszervezetet talál, mely nem tud neki ellenállni, a vajdák uralma lassanként látszólagossá válik. Töröktől ideszabadított idegen vezetőrétegek módosítják a társadalom természetes alakulását, míg lent felforgató, koldusbotra juttató pusztítások végzik el feladatukat. Társadalmi osztódás, jobbágy- és kiváltságos kisnemesi rétegek megszilárdulása legalább 300 évvel maradt el a mi hasonló jelenségeink mögött és a továbbfejlődés így is más, balkáni irányba torkollott. Juhász István az erdélyi fejedelemség társadalmában keresi meg a románok helyét. Annak, hogy e kései jövevény jobbágyokból nem lett negyedik nemzet, csak a rendiségben lehet okát találni, hiszen néhányan kiváltságos főúrrá is emelkedhettek s Báthory Gábor a pópák felszabadításával különösen nagy lehetőségeket nyitott meg előttük. Egyháztörténeti vonatkozásban, ugyancsak J. előzetes munkájának termékeként, többet kapunk. Megtudjuk, hogyan fáradozott Erdély protestáns barokk egyházpolitikája az ortodoxia megtérítésén, előbb reformátori román püspökség felállításával, majd a református püspök fennhatóságának románokra való kiterjesztésével kísérletezve. Akcióival a román művelődés ügyét segítette elő legjobban, bár megértésre, ugyancsak hitelvi okokból, nem találhatott. A XVIII. század vajdasági történetét a kor román kultúrkapcsolatainak alapos ismerője, Gáldi László mutatja be: görög vajdák, a porta bizalmas hívei kerülnek ebben az időben egymás után trónra, főtörekvésük pénzszerzés és nacionalista céljaik előbbrevitele. Üjra megkísérlik, egyelőre nem sok sikerrel, hogy országaik előtt szélesebb külpolitikai távlatokat nyissanak. Bizánc erősödő hatása az egyházi életben a görög liturgia terjedését hozza magával, de alig mélyíti a hitéletet. Nyelvben, művelődésben, életstílusban idegen felsőosztályok alakulnak, a jobbágy-