Századok – 1941

Történeti irodalom - Eysser; R. 79

ti 2 TÖRTÉNETI IRODALOM amelyek annak idején a magyar sors alakulására is többé-kevésbbé jelentős hatást gyakoroltak. Ezeket a vonatkozásokat ugyan nagyrészt a magyar irodalom is ismeri, de nem ilyen bőven és egészen más összefüggésben. Nem lesz tehát haszontalan dolog megfigyelnünk, hogy miképen látják ezeket a bennünket is érdeklő kérdéseket egy erdélyi román kiadvány egyetemes történetírói. A tanulmányok egészére nézve mindjárt meg kell állapítanunk, hogy szerzőik szemmelláthatólag alapos munkával készültek feladatuk megoldására. Mindhárman szép irodalmat és kiadott forrásanyagot gyűjtöttek össze : Göllner ezenkívül valamelyes levéltári kutatást is végzett a bécsi Hofkammerarchiv anyagában. írásuk hangja általában hűvös, nyugodt és tárgyilagos, ami éppen a kolozsvári iskola részéről igen kellemes meglepetést jelent; egyébként ebből is az látszik, hogy a román történetírás ifjabb gárdája nehezebben ragadtatja el magát, mint elődei, legalább olyankor, ha tárgya nem érinti a nemzeti öntudat érzékeny pontjait. A magyar kapcsolatok kutatása azonban, sajnos, ilyen érzékeny pont ma is. Nyilván ennek a következménye, hogy a különben széles látókörű szerzők éppen a magyar vonatkozásokat nem ismerik, nem méltányolják, s nem aknázzák ki eléggé, azzal sem törődve, ha így eredményeik értéke érezhetően kisebb lesz. Evsser, akit ez a szemrehányás még aránylag a legkevésbbé illet, legalább megemlékezik egy-két magyar munkáról is. Bibliográfiájában a források között Kaprinayt és Thúry Török történetíróit, az irodalomban pedig Fraknóinak több művét, Bölcskeynek Capistranoról írott munkáját, a Hóman—Szekfű-féle Magyar Történet III. kötetét és Thallóczy Jajcáját (!) említi meg. Ez a legutóbbi nyilván ugyanolyan tévedésből került források helyett az irodalom felsorolásába, mint lorga nagy kiadványa a XV. századi keresztesháborúk iratanyagáról. A fontos azonban az, hogy ezzel elérkeztünk magyar ismereteinek végére, egyebet tehát nem használt, mint ami elkerülhetetlenül szükséges volt, vagy ami éppen kezébe került. A továbbiak iránt nyilván nem is.nagyon érdeklődött, hiszen művéből világosan látszik, hogy Magyarország szerepét, tárgya szempontjából, jelentéktelennek érezte. Ez talán nem annyira az ő hibája, mint a környezeté, amely írói fejlődésére hatott, s amelynek számára munkája készült. A román történettudományban mindmáig semmi jele nincs annak, hogy a török-magyar harcok európai jelentőségét felismernék és méltányolnák. Bizonyára ez' az alapjában hibás beállítódás volt az oka annak is, hogy E. még az általa ismert csekély számú magyar munkából sem tudott annyi hasznot húzni, amennyit józan belátással kellett és lehetett volna. Tanulmánya egyébként nem érdektelen. Elismerésre méltó buzgalommal szedegette össze IT. Pius korának törökellenes megmozdulásait. Figyelme kiterjedt Aragóniától Κ is· Ázsiáig az egész keresztény kultúrvilágra. Alig van adat, amit föl nem dolgozott, s kimerítő alapossággal, csaknem azt mondhatnók : terjengősen nem ismertetett. Anyagának azonban nem ura,