Századok – 1941

Történeti irodalom - Horváth Henrik - 76

ti 2 TÖRTÉNETI IRODALOM az előadást. Mint ahogyan az élet minden más területén is szerves és lényeges a szakszerű hagyományozás szerepe az európai fejlődésben, ez biztosítja a teehnizált kifejezésmódok fejlődésképességét. Tinódi, Balassi idegen formák ismeretében használja magyar dallamtípusainkat, de főúri zenekedvelőink gondos képzettsége is megállapítható. Ily körülmények között terjed el, a lant és a duda általános használata után, a vonóshangszer, jelenik meg a cigány is, orientális motívumokkal ; zenekultúránkban megvan a képesség, hogy a vadon nőtt hajtásokkal új színt, vigyen az európai művészetbe. A kötetek illusztrálásának munkálatait ezúttal is Varjú Klemér végezte, gazdag változatossággal. Idegen példákat is közöl, a gyér magyar példák kiegészítésére, különösen a mindennapi élet ábrázolására. A szemléletesség eszközeinek ily ügyes, szakavatott kezelését látva, felébred bennünk a gondolat, hogy mily érdekes és instruktiv lenne oly külön illusztrációs kiadvány, amely tervszerűen állítja egymás mellé a nyugati s a magyar életformák, eszközök, műemlékek tipikus példáit ! Hóman és Szekfű Magyar Történetében erős tudományos egyéniségek alakítják közönségünk szemléletét nemzeti multunkról, sorskérdéseinkről. Az új Művelődéstörténetben specialisták változatos sorozata mutatkozik be a szélesebb olvasóközönség előtt. Alkalmuk van kissé közelebbről jelezni az egves stúdiumok módszereit, szempontjait, mégpedig végső rendeltetésükben, ami nem más, mint a múltnak életteljes megjelenítése, belső törvényszerűségek feltárásával. Bizonyára nem csupán futó impressziók maradnak meg e kötetek után nagyközönségünkben. A történeti öntudat akkor válik erőssé, ha a laikus közönség is kielégítheti örök emberi vágyát, hogy a mult vizsgálatához, kutatásához cselekvően hozzájárulhasson. Külföldön ezért egyenesen állami rendelkezések szervezik meg a helytörténeti kutatást, kapcsolják bele azt a hivatásosan képzett szakmunkába. A mi nehezebb viszonyaink között elszigetelt az egyes érdeklődők munkája. Ügy hisszük, ily szempontból is felbecsülhetetlen a jelentősége a Művelődéstörténetnek. Az írásban, műalkotásban, kőben, tárgyban, szokásban, település-és munkaformában fennmaradt emlékek minden fajtájára nézve, értékelésükre, összefüggéseikre ad szempontokat és módszereket. Várni lehet, hogy szakszerű történetírásunk számára is helyreállítja a társadalmiasságot, — minden fejlődésképesség alapját. Csak kevesen tudják nálunk, mily áldozatos munka szükséges ahhoz, hogy magyar multunk megismerésére fenntarthassa s fejlessze történetírásunk a specialitásoknak teljes, modern skáláját. A magyar szakember oly teljesítményekre köteles, amikre nagyobb nemzetek tudósai alig is vállalkoznának. Az ifjabb generáció, amelynek tanulmányai a Művelődéstörténet túlnyomó részét töltik be, oly munkát végez mennyiségben s minőségben egyaránt, s oly szerény életigényekkel, milyenre példát egyéb értelmiségi hivatásaink között alig említhetünk. Ha ez a tudós fáradozás