Századok – 1941

Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 39

54 PÁSZTOR LAJOS tehát : 1. böjt, 2. alamizsna, 3. imádság. Minden a testet sanyargató cselekedetnek mint pl. a zarándoklat, a virrasztás, a testi fenyíték stb. a lényege ugyanis a böjt, vagyis az önmegtartóztatás. Lelki, szellemi cselekedeteink : úgymint az elmélkedés, a szemlélődés — az imára ; az irgalmasság cselekedetei pedig az alamizsnaadásra vezethetők vissza. Hogy miért ezek az elégtételadás főfajai, Laskai Ozsvát megmagyarázza. Vétkeink, bűnös, helytelen cselekedeteink ugyanis a testnek, a húsnak, a kapzsiságra vágyó s ingerlő szemnek, illetve a büszke, dölyfös életmódnak a következményei. A test rendetlen kívánságait a böjttel, a szemek kapzsiságát az alamizsnaadással, a gőgös életmódot pedig az alázatos imával tehetjük jóvá. Másrészt vétkeinkkel Istent, önmagunkat, illetve felebarátainkat sértjük meg. Istent- az ima engeszteli ki, az önmagunk, illetve a felebarátunk ellen elkövetett vétek pedig böjttel, illetve alamizsnaadással tehető jóvá. Az alamizsnaadás azonban érdemszerzőbb mind az imánál, mind pedig a böjtnél. Az alamizsna ugyanis az adakozókért való imára kötelezi azt, aki kapja. De ha az nem is imádkozna, imádkozik maga az alamizsna azért, aki másokon segít.1 Az elégtételt mindig azzal a szándékkal kell elvégezni, hogy az elkövetett vétek miatt akarunk elvégzése által bűnhődni s Istent kiengesztelni. Ezért, ha valaki nem azzal a céllal tesz jót, hogy a bűneiért bűnhődjék s kiengesztelje a bűnökkel megsértett Istent, akkor cselekedete érdemszerző lesz ugyan, de közvetlenül a bűn miatt szükséges elégtételül nem fog szolgálni.2 A későbbi fejezetekben nemcsak azt fogjuk látni, hogy a jócselekedetekkel való érdemszerzés vágya mily nagy mértékben jellemzi a kor vallásos életét, hanem azt is, hogy a jócselekedetek valóban az elégtételadásnak Temesvári Pelbárt és Laskai Ozsvát által is megadott három faja : 1. mise (ima), 2. alamizsna, 3. zarándoklat (böjt, önmegtartóztatás) körül csoportosulnak. 3. Prédikátoraink tanítása során az aszkézisnek a testi sanyargatásban megnyilatkozó módja nem játszik szerepet. 1 Uo. I. 48. — Laskai O.: Serm. dóm. 42. D—F. 2 ,,. . .ipse Scotus diffiniens satisfactionem dicit, quod est ope -ratio bona exterior penalis voluntarie assumpta vei tolerata ad puniendum peccatum a se commissum et ad placandum Deum offensum. Unde si quis facit bona opera non intentione punitatis peceati, vel ut Deum placet, quem offendit peccatis, licet sit bonum meritorium gratie et glorie tamen non dicitur opus satisfactionis de se ex directe. Puta, si quis dat elemosynam ex pietate, non intentione tali, quod pro penitentia ad placandum Deum hoc fiat.'' Temesvári P.: Qiiadr. I. 45. B.