Századok – 1941

Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 39

4 fi PÁSZTOR LAJOS Az egymást követő szerzetesrendek már letelepedésükkel is jelképezik, mint jött az egyház mind közelebb a hívek nagy tömegéhez, a néphez. A távoli magas hegyekbe letelepedő bencés-rend imáját ajánlotta fel az emberiségért és egy felső, .szellemi aiisztokrata réteg egyházias műveltségének az alapjait vetette meg. Az embeii lakóhelyekhez közelebb eső völgyekbe telepedő cisztercit a-rend már segít a mindennapi kenyér megkeresésében, a föld megművelésében is. Az egyes monostorok valóságos gazdasági központok voltak, hol egy nagy közösség érdekében együtt dolgoztak a szerzetesek a világi munkástestvérekkel s a jobbágyokkal is. A cisztercita monostorok tevékenysége hozzájárult, hogy Magyarországon is kifejlődött a földi, a világi munkának Istentől rendelt hivatásszerű életfeladatként való gyakorlása. A nép lelkiéletének az irányításában azonban e rend nem vett részt. A cisztercita-rend szabályai eltiltották a tagokat a lelkipásztori tevékenységtől. 2. A nép szerzetesi lelkivezetőit a XIII. század hozza meg a koldulóbarátok személyében. Kolostoraik ott épülnek, ahol a né]> életéhez legjobban közel lehet jutni, a városokban. Az evangéliumi szegénység és az apostolok életének követése a XIII. század előtt egyetlenegy szerzetesrend céljai között sem játszott döntő szerepet. Kezdetben nem is egyházi, hanem világi, laikus körökben hódítanak meg mind nagyobb rétegeket e gondolatok. De nem a szociális elégületlenség, nem a gazdasági elnyomottság érzése egyesíti a szegényeket, hanem a vallásos megújulás vágya hoz össze szegényt és gazdagot egyaránt az új mozgalomba. A vándor -apostolkodás gondolata és a vándor apostolokért lelkesedő és őket körülvevő világiak : férfiak és nők kevert serege felborítani készült az egyház szilárd szervezetét és rendi felépítését. A kolostorok falain kívül keletkezett vallásos mozgalmat egy újfajta kolostori életmódba összefogni — ez az egyház törekvése. A katolikus egyház számára már-már veszendőbe menő új vallásos erőket a kolduló rendeknek sikerül megtaitaniok.1 A koldulórendek keletkezése és gyors elterjedése tehát egy kialakulóban lévő laikus vallásosságnak a következménye volt. Megalakulásuk után e rendek mintegy csak formába öntötték, megnemesítették a még teljesen ki nem fejezett gondolatot. A ferencesek és a domonkosok nemcsak tanítói voltak a népnek, de leghívebb szószólói is a nép óhajának s kifejezői lelkivilágának. A koldulórendek tagjai közül 1 H. Grundmann : Religiöse Bewegungen im Mittelalter (Historische Studien, H. 267. Berlin 1935), 15., 46., 71. 1.