Századok – 1941
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363
400 JUHÁSZ LAJOS' gondoskodni. Az 1872. évi közös költségvetésnek 1871 április végén tartott közös minisztertanácsi vitái már jelentősen simábban folytak le. Lónyay főtörekvése ez alkalommal ismét arra irányult, hogy a végső összeget lehetőleg olyan szinten sikerüljön meghatároznia, ami még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a két ország a hányadot rendes évi bevételeiből nem tudván fedezni, kölcsön felvételéhez kell folyamodnia. Ebből a szempontból különösen Magyarország helyzete aggasztotta, amelynek két egymásután következő évben körülbelül 20—20 milliós hiánnyal zárultak számadásai. A magyar delegáció részéről tehát nem sok készséget lehetett várni olyan közös költségvetés megszavazása iránt, amely elkerülhetetlenül maga után vonta volna az újabb kölcsönt.1 De Lónyay nemcsak a minisztertanácsban igyekezett mindent elkövetni, hogy már eleve biztosítsa a költségvetésnek a delegációs tárgyalásokon való sikeres keresztüljutását, hanem szükség esetén a delegációk tagjaival is folytatott megbeszéléseket ilyen értelemben. így amikor 1871 január végén — annak következtében, hogy az osztrák bizottság számos pontban csak kisebb összeget volt hajlandó megajánlani, mint amit a magyar delegáció megszavazott — a két bizottság álláspontja között lényeges különbség mutatkozott, ennek áthidalására a közös minisztertanács a pénzügyminisztert kérte fel. Lónyay érintkezésbe lépett az osztrák delegáció elnökével és fáradozását csakugyan siker koronázta.2 A közös költségvetésnek a delegációk által való megszavazása után a közös kiadások fedezésére szükséges összegnek az előírt helyre, kellő időben, fennakadás nélkül való kiutalása még mindig nem volt biztosítva. A kvóta esedékes részletei nehezen érkeztek a közös pénzügyminisztériumba és bizony a birodalmi központi pénztár csekély készpénztartaléka következtében nem egyszer csak nagy nehézségek árán tudta a közös minisztérium szükségletét kielégíteni. Ennek következtében a közös pénzügyminiszter több ízben kénytelen volt az egyes országok pénzügyminisztereit külön megkérni arra, hogy a részletek pontos átutalásáról még idejében gondoskodjanak. Az a kérése azonban, hogy a két pénzügyminisztérium a havi részletnek legalább egy részét még az előírt időpont előtt tegye át, hogy ilyen módon a birodalmi központi pénztár némi készpénzzel is rendelkezzék, már nem talált meghallgatásra .8 1 KZ. 1870 : 3110., 3517., 3520., 3523., 3811. és 4344. 1871 : 1057. 6a 1059. 2 KZ. 1871 : 81. 8 RFM. 1870 : 3311.
