Századok – 1941
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363
LÓNYAY KÖZÖS PÉNZÜGY MINISZTKR8ÉGK 389 nem sikerült eredményt elérni, a toszkánai nagyhercegnek Rafael „Madonna del Granduea"-jának magántulajdonaként való elismertetésére irányuló kívánsága volt. Az olaszok ezt a követelést nem teljesítették, azonban külön jegyzőkönyvbenkötelező Ígéretet tettek arra nézve, hogy a képet mindenkor Firenzében, a Pitti-palotában fogják őrizni. Nagy sikere volt ezzel szemben a tárgyalásokat vezető közös pénzügyminiszternek a hadikárpótlások kérdésének teljes kikapcsolása, amely célra pedig elődje régebben kész lett volna 2 milliót is áldozni. Végül kikötötte Lónyay, hogy a két szerződés egymástól el nem választható, mindkettőt együtt kell ratifikálni és végrehajtani, amivel a főhercegek érdekét óhajtotta mindenképen biztosítani. Az elért eredménnyel Lónyay meg lehetett elégedve. Az olaszoknak a Monte Lombardo Venetora való igénye teljesen jogos volt, a velencei gárda-alapnak bevonása szintén kézenfekvő és mivel eredeti rendeltetését elvesztette, minden komplikáció nélkül fel lehetett használni. Tulajdonképen még az olasz hadikárpótlási követeléseknek is volt jogos alapjuk, hisz Itália előzőleg 75 millió frankot fizetett erre a célra Ausztriának és állítólag még 12 milliót közvetlenül az igényüket bejelentő feleknek. Méltányos lett volna tehát, hogy most, amikor Velencében minden ilyen eredetű követelést magára vállalt, a már kifizetett összegből valamennyit viszszakapjon. Lónyay azonban ezt az olasz kívánságot mindvégig mereven elhárította, mert különben nem tudta volna az egyezményt végrehajtani a nélkül, hogy az osztrák kincstárt meg kelljen terhelni.1 Érthető, ha a két firenzei egyezmény elé Bécsben semmiféle akadályt sem gördítettek és január 23-án Lónyay az uralkodó hozzájárulását is megkapta.2 Annál nagyobb küzdelmet kellett vívnia Sella olasz pénzügyminiszternek a firenzei parlamentben. Február 7-én kezdődött a kamarában a két egyezmény tárgyalása és ettől kezdve, míg március 21-én a szenátus is el nem fogadta a javaslatot, a legélesebb támadások özöne zúdult a kormány ellen. Főként a szélsőbal ellenzék ostorozta Oliva vezetésével a pénzügyminisztert. A hadikárpótlások terén való eredménytelenség azonban a konzervatívak rosszalását is magára vonta. firerzei parlament magatartása miatt a szerződések kicserélésének eredetileg hat hetes határidejét is meg kellett hosszabbítani és csak március 23-án kerülhetett erre sor.3 1 RFM. 1871 : 80, 345 és 550. 2 RFM. 1871 : 320. 3 RFM. 1871 : 761, 815, 924, 983 és 1109.
