Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

LÓNYAY KÖZÖS PÉNZÜGY MINISZTKR8ÉGK 367 Az egyébként Deákban és szűkebb baráti körében is visszatetszést keltő ügy Weningert elkedvetlenítette, Lcnyayhoz való viszonyát teljesen elrontotta. Márpedig ekkor — 1870 júniusában — Lcnyay és Weninger között a legteljesebb összhangnak kellett volna uralkodnia, mivel szolgálati beosztásuk ismét egymás mellé rendelte őket: a Beeke halála óta üresen maradt közös pénzügyminiszteri széket 1870 május 21-én az uralkodó Lónyay Menyhérttel töltötte be.1 Lónyay közös pénzügyminiszterségének terve rögtön Becke halála után felbukkant. A közvélemény egy percig sem tartotta kétségesnek, hogy az uralkodó őt fogja felszólítani e méltóság betöltésére; a találgatások inkább a körül folytak, hogy elfogadja-e a megbízást. Mindenki világosan látta, hogy Lcnyayrak a pénzügyminiszterségen túlemelkeelő vágyai vannak, az esetleg a Ballhausba felköltöző Andrássy örökét szeretné elfoglalni a magyar miniszterelnöki székben. Ezt a célját pedig sokkal hatékonyabban mozdíthatja elő Pesten, mint a közös pénzügyminisztérium csendes bécsi zárkózottságából. Számítottak tehát arra, hogy nem szívesen fogja rászánni magát a cserére. Lónyayt a magyar főváros politikával foglalkozó köreiben ekkor már kevés rokonszenv vette körül; magában a Deák-pártban sem volt sok híve. Aki még tisztelettel hajolt meg tehetsége, közgazdasági képzettsége, munkabírása, akaratereje előtt, azt sem fűzték hozzá melegebb érzelem szálai. Az emberek megnyeréséhez, önmaga megkedveltetéséhez sohasem értett, minisztersége alatt pedig mintha egyenesen tudatosan, némi fölénnyel és magabízással vetett volna el minden olyan eszközt és tartott volna távol magától minden olyan lehetőséget, amely kortársainak vele szemben megnyilvánuló vélekedését érzelmi alapon kedvező irányba hajlíthatta volna. Örökös elfoglaltsága, zárkózott természete egyaránt megközelíthetetlenné tették. Lassanként kezdetben általánosan becsült pénzügyi tekintélyét is kikezdte a kritika. Az adóreformok húzódása, egyes kölcsönök balsikere és más körülmények következtében miniszteri tevékenysége éles támadások állandó céltáblája volt. Távozásának eshetősége kevesekben ébresztett sajnálkozást. Többen voltak azok. akik a magyar politikai életből való bizonyos fokú kiválására csak örömmel gondoltak. Elsősorban az ellenzék, amelynek többé-kevésbbé közömbös volt, hogy milyen módon hagyja el a pénzügyminiszteri állást, s a lénve-1 Jelenik J.: Weninger Vince (Budapest 1881); — Wlassics—Csengery: Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései (Budapest 1928), 296. és köv. 1,