Századok – 1941

Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 344

348 BEKLÁSZ JENŐ életviszonyai és gazdasági lehetőségei figyelembevétessenek; hogy a népesség és a szorgalom gyarapodjék; s végül, hogy a lokális különbségeken túl az egyes gazdák földjének jó vagy rossz minősége is számbavétessék, — mind a guberniális bizottság, mind a kancellária egyetért. 11. Hozzájárul a bizottság ahhoz is, hogy a telkek összetételének, a beneficiumok mineműségének különbözősége szerint különfélék legyenek a constitutivumok is, többféle osztályozással. A kancellária azzal a kiegészítéssel csatlakozik, hogy ne csak a beneficiumok, hanem a maleficiumok fajtái is szem előtt tartassanak. 12. A telek alkotó elemeinek, (szántó, rét, szőlő, legelő- és erdőrészesedés) megállapítását helyesli a bizottság, de megjegyzi, hogy az életfenntartáshoz szükséges beneficiumok közé lenne sorolandó a lakhely is, nem így a szorgalomtól függő kedvezmények, vagy az országos törvények szerint minden jobbágyot megillető haszonvételek (pl. a Szent Mihály -naptól Karácsonyig terjedő bormérés). Ε bizottsági észrevételt a kancellária még némi jogi disztinkcióval toldja meg, megállapítván, hogy az úgynevezett szorgalmi beneficiumok semmiképpen sem terjedhetnek ki a törvényekben és a királyi collatiókban biztosított földesúri haszonvételekre (a malomjogra, korcsmára és sörfőzőre, mészárszékre, halászatra, téglaégetőre stb.); a jobbágynak ezekre a legkisebb igényjogosultsága sincs. 13. A bizottság helyesli a jobbágyságot megillető, de a télekállományba be nem számított beneficiumok meghatározását, sőt ezeknek az urbáriumban való pontos felsorolását javallja. Ezzel kapcsolatban a kancelláriának nincs észrevétele. 14. A jobbágytelek minőségi osztályozását a bizottság a következőkép véli végrehaj tan dónak : először a telkek, beneficiumok és maleficiumok minősége szerint elkészítendő a helységek klasszifikációja, másodszor mindenütt meghatározandó a kijelölt osztály szerint egy-egy egész telek bénefic'um-illetménye, s harmadszor a tényleges telekállományok alapján a jobbágyság egész-, fél-, negyed-, stb. telkesnek minősítendő. Ε módszert a kancellária is teljes mértékben helyesli. 15. A csonka jobbágytelkek kiegészítésének problémáját illetőleg a bizottság úgy vélekedik, hogy a regulációnak nem lehet célja minden jobbágyot egész telekhez juttatni, következéskép nem lehet a földesurakat sem arra kényszeríteni, hogy az ilyen akcióhoz szükséges földeket a magukéból átengedjék. A földjuttatásnál sokkal inkább szolgálja a jobbágyság érdekét az, ha kicsiny, de a létfenntartáshoz