Századok – 1941

Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 344

AZ ERDÉLYI ÚRBÉRRENDEZÉS PROBLÉMAI 345 parasztság védelmére rendelt egyéb tényezők a távol fekvő Szebenből vagy Vásárhelyről a legkevésbbé sem tudtak e hivatásuknak megfelelni; nem törődhettek a néppel maguk a földesurak sem, mert ők is a politikai központokban vagy Bécsben éltek. így a jobbágyság ki volt szolgáltatva az uradalmi tisztek korlátlan visszaéléseinek. Az elnyomott, mindenéből kifosztott, agyonsanyargatott népnek nem volt senkije, aki panaszait meghallgatta és orvosolta volna. Heidendorf a helyzet jellemzésére megjegyzi, hogy a forrongó vidéken több mérföldnyi távolságra csak uradalmi gabonavetést lehetett látni ; a szegénységnek nem volt vetése, mert minden idejét robotban töltötte, saját földje megmunkálására nem maradt ideje. József császárnak, amikor erre járt, a parasztok sok száz memoriálist adtak át, s azóta is egyre várták a fejedelmi igazságtételt. Végre a közelmúltban, az új „norma procedendi" kihirdetése alkalmával, a Haller-gyalogezred altisztjei elhitették a néppel, hogy a latinnyelvű proklamációban őfelsége az úrdolgát heti egynapos gyalogszerben állapította meg, minden egyéb szolgálatot eltörölt. A jobbágyságnak több sem kellett : egyik falu a másik után megtagadta az engedelmességet, valósággal futótűz gyanánt terjedt a lázadás. Hogy a veszedelem elharapódzásának gátat lehetett vetni, az csak az idejében kiküldött, humánus magatartást tanúsító, a jogtalanságok megszüntetését kilátásba helyező bizottságnak köszönhető.1 Brukenthalt és a guberniumot azonban, úgy látszik, mégis megrendítették e zavargások ; feltehető, hogy az úrbérkérdés napirenden tartásában ez a mementó jelentős szerepet játszott. Alighogy a parasztmozgalom elcsendesült, egy-kettőre megszerveződött az urbárium alapelveit és módozatait megállapítani hivatott főkormányszéki úrbéri bizottság; elnöke maga Brukenthal lett, tagjaiul pedig a nemzetiségi paritás szem előtt tartásával Huttern Mihály, gróf Teleki Károly és báró Bánffi Farkas guberniális tanácsosok válasz-1 Heidendorf, i. h. XVI. 066— 671. 1. „Da wird der arme Jobbagj •— írja többek között — unstreitig gedrückt, arm gemacht, geschlagen, gepeinigt und er hat Niemand, dem er seine Noth klagen und der ihm helfen kann in der Nähe. Die Comitate Beamten, an die er sich etwa wenden könnte, sind nicht besser, wie die herrschaftlichen Beamten und verfahren mit ihren Jobbagjen ebenso. Das arme Volk wurde demnach impune unmenschlich behandelt. Ich habe selbst in einem Strich Landes von vielen Meilen keine andere Kornsaat als Dominalische Allodiatur, die den Grundherrn zugehört, gesehen, der arme Jobbagj dagegen hatte keine: weil er keine Zeit zum Anbau hat und zur Zeit des Säens immer dem Grundherrn frohnen muss."