Századok – 1941

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Széchenyi 337

l>OM ANOVSZKY SÁNDOR sovány szemelvényekben ismert naplók hat vaskos kötetben. Első kötetüket Széchenyi fellépésének 100 éves fordulóján. 1925-ben adtuk a közönség kezébe, a Hitel megjelenésének századik fordulójára pedig ennek a munkának új kiadását, ugyanabban a kötetben közölve a Taglalat-ot és a Hitelre készült egyéb válaszokat is. A mostani évfordulóra — a naplók befejezése után — levelezésének első kötetét készítettük elő. amely azonban a mai nehézségek miatt még nem jelenhetett meg, de sajtó alatt van és rövidesen napvilágot lát. Ezzel a kiadással az volt a célunk, hogy Széchenyi élete alkotásait olyan keretben adjuk az olvasók kezébe, amelyben nagy értékeik kellőképen érvényesülnek: a polémiáknál gondoskodva az ellenvélemény közléséről is, hogy az eszmék harca az élet elevenségében legyen fölidézhető és megadva kísérő jegyzetekben a szükséges fölvilágosításokat. a köteteket bevezető tanulmányokban periig a rekonstruáló történetkutató földolgozásában az adódó problémák áttekintését és összefoglalását. Ha a levelezést is földolgozzuk, már csak ismertebb munkáinak újrakiadása marad hátra, a föladatnak hasonlíthatatlanul könnyebbik része. Bízunk benne, hogy ez a kiadás a Széchenyi-kutatásnak új lendületet fog adni és főkép, hogy azt el fogja mélyíteni. Az egyes kötetek bevezető tanulmányai már eddig is sok újat és értékes szempontokat vetettek föl. Mai ünnepi ülésünkön tehát nem lehet az a célom, hogy versenyre keljek velük és Széchenyi működéséről új részleteket közöljek, ez az utánam következő fölolvasó úrnak lesz hivatása. Én csak néhány rövid szóban szeretnék Társulatunk nevében szerény virágszálat tenni kegyeletünk oltárára. A történetírás mai iránya kollektív. A mozgató erőket a tömegjelenségekben, nem az egyének singularis cselekvésében, pillanatnyi elhatározásában, akaratnyilvánításaiban és esetleg szónoklataiban látja. A legmodernebb irányzat a szellem fejlődését kutatja, amely az egyes embertől elválva, külön életet él és egyének és tömegek sorsára elhatározó hatást gyakorol. A véletlennek, az esetlegesnek ebben a fölfogásban mind jelentéktelenebb lesz a szerepe. Nem ezekben a tényezőkben — amelyek meglétét senki sem tagadja keressük a lényeges fordulatoknak, a fejlődés elhatározó mozzanatainak okait. Áz a meggyőződés vert gyökeret, hogy ezek az esetlegességek a fejlődésfolyamatokban okozhatnak apró zökkenőket, hátráltathatják vagy gyorsíthatják esetleg a kifejlést, de lényegében, hosszabb időre a kollektív erők. elsősorban a leghatalmasabb személytelen és anyagtalan szellem megszabta útvonalból el nem téríthetik. Carlylet ma is érdeklődéssel