Századok – 1941
Történeti irodalom - Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Ism.: Jakó Zsigmond 299
288 TÖRTÉNETI IRODALOM 303 ságnak csak azok a rétegei csatlakoztak őszintén az új hithez, melyeknél a nyugati magyar művelődés és társadalmi fejlődés a talajt már előkészítette. Nagyon növelte volna J. könyvének értékét, ha összegyűjti a román református egyházakra· vonatkozó adatokat és térképezi azokat. így legalább hozzávetőleg láthattuk volna, hogy a hitújítás eszméi a románság milyen nagy hányadát járták át ; valóban számtalan adat mutatja, hogy sokan voltak, akik állhatatosan ragaszkodtak új hitükhöz. Annál is hasznosabb lett volna az ilyen térkép, mert a kálvinizmus iránti rokonszenvből — legalább is, ahogy jelenleg látjuk — fontos település- és népiségtörténeti tanulságok következnek. Tudjuk például, hogy a karánsebesi és hátszegvidéki református kenézek, vagy a bihari vajdák elődei már a középkorban közel kerültek a magyarság életformájához, a rézaljai román jobbágyok hithűsége mögött pedig népi keveredés is lappang. J.-nak kutatásait el kellett határolnia, s így nem foglalkozhatott a valóban reformátussá lett román gyülekezetek végleges felbomlásával. Űgy véljük, hogy ezeknek a sorsára vonatkozóiaga vallási unió első éveiből levéltáraink még őriznek ismeretlen anyagot. Főként a nagyváradi és gyulafehérvári róm. katolikus püspöki, valamint a jezsuita rendi levéltár átvizsgálása biztatna eredménnyel. A további kutatásnak tett J. hasznos szolgálatot a román reformációra vonatkozó hét eddig egyáltalán nem, vagy csak rossz kiadásból ismert okmány jó publikációjával. Munkájának sok kiválósága után említsük még meg, hogy a román reformációról rajzolt képe akkor lett volna valóban teljes, ha több teret szentel a partiumi román hitújításnak. A magyarországi és erdélyi románság közötti reformáció teljesen egységesnek tekinthető ; a helyi színek, változatok csak onnan eredhetnek, hogy az Erdély déli részén élő románságra a kárpátokontúli ortodox világ, a partiumira pedig az alföldi kálvinista magyarság tett erősebb népi és kulturális hatásokat. Kicsit zavarónak érezzük az „unió" szót a Geleji Katona által létrehozott helyzetre. Valami más találóbb és román viszonylatban még le nem foglalt elnevezés kifejezőbb lett volna. Bár a román irodalom Csáky Mihály kancellárt és Békés Gáspárt következetesen románnak könyveli el — s utána indulva J. is ezt teszi (43. 1.) — a Csáky-család kassai levéltárában található és az okmánytárában közzétett adatok azt látszanak igazolni, hogy a kancellár a körösszegi és adorjáni Csáky-familiából származott. Békés Gáspár románságára szintén erősebb bizonyítékok szükségesek, mint hogy előnevét a románlakosságú Kornyátról nyerte, vagy hogy néhány ellensége lekicsinylően oláhnak nevezte. J. könyve modern összefoglalása a kérdés mai állásának, s termékeny ösztönzéseket ad a további munkára. Útmutatásai után induló, alapos levéltári kutatásokra épített vizsgálatok még érdekes részleteredményekkel kecsegtetnek. Sok ma még kellően nem tisztázható rész vüágosodhatik meg, ha fellebben a fátyol a kisebbik magyar haza népi erőinek alakulásáról. Jakó Zsigmond (Kolozsvár).
