Századok – 1941

Történeti irodalom - Kardos Tibor: Középkori kultúra; középkori költészet. Ism.: Barta István 294

288 TÖRTÉNETI IRODALOM 295 riumok, liturgikus színjátékok, a húsvéti feltámadás öröménekei, a tavaszt ünneplő játékok és dalok mellett felvirágzika szorosabban vett egyházi költészet, a himnuszéneklés és a legendaköltés is. Űj, de egyre gazdagabban kibontakozó elem a királyi udvar légkörében kialakuló udvari irodalom, a gesták irodalma, amely gazdagon felhasználja a népi hagyományokat, de a keresztény latin kultúra elemeit is. A magyar lovagkirályok, III. Béla, II. Endre udvarát l rokoni és egyéb kapcsolatok fűzik a nyugati — francia, spanyol — ι udvarokhoz, Páris, Bologna híres iskoláit is kezdik már látogatni magyar tanulók, francia szerzetesek telepednek be hozzánk, ezek az érintkezések új hatásokat jelentenek a magyar élet külsőségeire és szellemi tartalmára egyaránt. Az udvarral kapcsolatot tartó klérus közvetíti elsősorban ezeket a hatásokat s a nyugati költészet formái, stílusa — virágénekek, táncdalok és táncok — elsősorban az udvarban honosodnak meg. Az udvar lesz a középpontja a hősénekköltésnek is, amelynek témái eleinte az egyetemes európai mondakincsből kerülnek ki, de csakhamar háttérbe szorítja őket a magyar dicsőség megéneklése. A tatárjárással lezáruló korszak költészete túlnyomóan epikus költészet, a meglévő, vagy kikövetkeztethető alkotások száma nem kevés, sőt a fényes udvar körében a magyar szerelmi líra kezdetei is felismerhetők. A tatárjárás utáni korok irodalmának feltárása során fokozatosan biztosabb talajra kerül K. Eddig kevesebb adatból volt kénytelen gondos körültekintéssel, hézagtalan gondolatfűzéssel és megkapó felismerésekkel kibontani az összefüggések szálait, most sokasodnak az adatok, egyre könnyebb a tájékozódás, bár az út, amelyen halad, jobbára még töretlen. A magyar középkor irodalmát létrehozó erőket új megvilágításba helyezi azáltal, hogy kellően értékel egy új társadalmi réteget, amely vékony ugyan, de a kulturális élet felszínén helyezkedik el és hatása rendkívül nagy. A rohamosan fejlődő írásbeliség növeli meg az írástudó rétegnek, a deákságnak a fontosságát. A deákok, akik a külföldi egyetemeken és kisebb részben a hazai iskolákban elsősorban a ' jogi és közigazgatási praktikus ismereteket sajátították el, a középkori iskola klasszikus anyagán keresztül előképzést nyertek a humanizmushoz is. Tágultabb látókörű, gazdagabb képzeletű réteget alkottak, megszállták az írni-olvasni tudást és jogi ismereteket kívánó pozíciókat, de magukkal hozták az iskolából az énekszerzésre, versfaragásra való készséget is. Közülük kerülnek ki az íródeákok, költők, énekesek, a bolondünnepek rögtönzött költői versenyének részvevői, az énekléssel foglalkozó deákköltők, a goliardok. Magyarországon is ismeretes a vándorló deák, illetve klerikus, akinek különösen a népi költészet fejlődésében kell nagy szerepet tulajdonítanunk. A világi költészet rajtuk keresztül újul meg és gazdagodik európai elemekkel. Az egyházi irodalmat viszont az a vallásos forrongás termékenyíti meg, amely a flagellánsok mozgalmaiban, Szent Ferenc költői életeszményében, a sorozatosan fellépő eretnekségek vallásos szomjúságában jelentkezik. A Biblia Issz ennek az áramlatnak az ihletője, a költői vágy bibliafordításokban, legendákban találja meg kifejeződési