Századok – 1941
Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 236
252 BERLÁSZ J Ε NŐ vitáztak : a történészek — főleg a szászok — egy évszázad óta fáradoznak azon, hogy pályafutását, alkotásait, elveit kellő megvilágításba helyezzék. Jelleme, céljai, eszközei magyar és szász oldalról más-más megítélésben részesültek. Vannak azonban megállapítások, amelyek nem vitásak. Ilyen egyértelműen elfogadott tény mindenekelőtt az, hogy Brukenthal rendkívül éles elméjű, nagy tanultságú, kitűnő jogi és diplomáciai érzékkel rendelkező gyakorlati államférfi ! volt, valóságos művésze a politikának ; aztán az is, hogy minden tehetségét két cél szolgálatába állította : szülőnemzetének anyagi és erkölcsi felvirágoztatása és saját karrierjének előmozdítása szolgálatába. Egész működését ezek a szempontok motiválták. Ha tehát az úrbérügyhöz való viszonyát meghatározni és megérteni akarjuk, ezen vezérfonalak mentén kell elindulnunk. Brukenthal jel tudta, hogy az udvar jobbágy védő politikájának főkép utilitárius mozgatói vannak, s ezért még ha elvi ellensége lett volna is a társadalmi evolúciónak, ! akkor sem helyezkedett volna szembe azzal. Polgári származása és aktív szabadkőművessége1 azonban szociális megértésre, filantropizmusra kötelezte őt, következésképen helyeselnie kellett az úrbérrendezés! törekvéseket is. A királynő és az államtanács szentül meg voltak győződve róla, hogy benne végre megtalálták azt a politikust, aki harag és kedvezés nélkül, de annál mélyebb szakértelemmel életre fogja segíteni ezt a régóta vajúdó nehéz ügyet. Ez alapvető tévedés volt. Brukenthal gyakorlatilag nem lehetett s nem is volt híve a hagyományos erdélyi jobbágyviszonyok megbolygatásának s < újjárendezésének, mert ez saját nemzetét, a szászságot is kellemetlenül érintette volna. A városok urasága alatt élő nagytömegű oláh jobbágyság magánjogi szolgáltatásainak lényeges csökkentése, esetleg részleges megszüntetése ugyanis a szász patrícius osztályt — amelyhez Brukenthal is tartozott — gazdaságilag éppúgy megkárosította volna, mint akár a magyar, akár a székely birtokos nemességet. A politikai nemzetek vezető rétegeinek érdekei ezen a ponton tehát ismét találkoztak, mint mindig a történelem folyamán, amikor a fennálló társadalmi-gazdasági rend forgott veszélyben. Brukenthal tisztában volt azzal, hogy az adott viszonyok között a rendi érdekeket az ő közreműködése nélkül megvédeni nem lehet, s h ogy a hármas koalíciót ezúttal neki kell megszerveznie. így sodródott bele életének egyik legmerészebb 1 Schaser, i. m. 4. 1. — Teleki D.: Erdély három államférfiam 11. 1. Toutsch, i. m. II. 129. 1.
