Századok – 1941

Értekezések - BERLÁSZ JENŐ: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780.) (1 táblázattal) - 236

AZ ERDÉLYI ÚRBÉRRENDEZÉS PRO BLÉ MÁI 247 tevékenységének történetét még homály fedi. Az i odalom elszórt adataiból és az úrbérügy irataiból azonban megállapítható, hogy rendkívül rokonszenves egyéniség volt. Jellemében a becsületesség, az egyszerűség fejlett igazságérzettel, szilárd akaraterővel és nyiltszívűséggel párosult ; gyűlölte a képmutatást, fortélyosságot és álnokságot. Pedig az erdélyi politikai élet valóságos melegágya volt az efféle jelenségeknek. Hivatali előde, Hadik generális állapította meg, hogy „Erdély kedves, kies, szép aerű hely, de szörnyű sok a kígyó s skorpió, más mérges állat benne .... sok a mérges nyelv, mely a viperánál is kegyetlenebb".1 O'Donell rövid idő alatt tisztába jött az erdélyi állapotokkal, s a nem éppen barátságos környezetben keményen megállta a helyét. Jó emberismerő és kitűnő megfigyelő lévén, hamarosan keresztüllátott a politikai ve:éreken, megismerte lelkületüket, szándékukat, eszközeiket, észrevette a kulisszák mögött folyó személyi intrikákat és a politikai nemzetek torzsalkodásait, s nem kerülték el figyelmét az erdélyi rendi társadalom szervezetében mutatkozó kóros jelenségek sem. Mivel pedig küldetését komolyan fogta fel, kötelességének tartotta, hogy — tekintet nélkül egyes előkelőkre s a vezető rétegekre — gyökeresen orvosolja a szenvedő ország súlyos betegségeit. Politikai programmjában a legelső feladatok közt szerepel az úrbérkérdésnek halogatás és megalkuvás nélkül való be sületes rend zése. Az udvar szociális tanácsadóját, Brukenthalt a legkevésbbé sem tartotta alkalmasnak a reform megalkotására, sőt meg volt győződve róla, hogy a kancellár kerékkötője az ügynek. Mindent elkövetett, hogy Mária Teréziát erről meggyőzze, s amikor ez nem sikerült, arra törekedett, hogy legalább az ő javaslatai is figyelembe vétessenek az urbárium összeállításánál. A provizórium kibocsátása előtt leplezetlenül őszinte jelentésben számolt be a királynőnek az erdélyi jobbágyság elesettségéről és a rendek elodázó praktikáiról. 1769 augusztus 9-én kelt felterjesztésében — mivel meg volt győződve róla, hogy az udvari köröknek nincs önálló gondolatuk a jobbágy probléma megoldását illetőleg — idevonatkozó tapasztalatairól ismételten részletes beszámolót adott, s meghatározta, mi legyen a tervezett reform lényege.2 Mindenekelőtt rámutatott arra, hogy az elmúlt évek folyamán olyannyira elhatalma-1 Halmágyi István naplói és iratai. Közli : Szádeczky Lajos. Monumenta Hungáriáé Historica II. oszt. 38. k. (Budapest 1906), 348, 359. 1. 2 Erd. kane. 1769 : 606.