Századok – 1941
Szemle - Fél Edit: Kocs 1936-ban. Ism.: Sinkovics István 224
224 SZEM I,Ε amelyek évszázadokon át, nehéz körülmények között megőrizték magyarságukat. Eperjessy Kálmán (Szeged). Fél Edit: Kocs 1936-ban. (Tanya, falu, mezőváros. I.) Budapest 1941. A Kir. M. Pázmány Péter-Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete. 8° IX, 228 1. — A politikai szándékú falukutató irodalom hanyatlásával a magyar falvi és népe egyre inkább olyan érdeklődés középpontjába kezd kerülni, amely tudományos módszerekkel, a tudomány feláldozhatatlan tárgyilagosságával igyekszik feltárni a mai falu sokszínű képét. Ennek a falujárásnak nem az a célja, hogy egyes feltűnőbb, városi szemnek különös jelenségeket emeljen ki az emberi közösségi élet e szűkebb medrű egységeiből, hanem komoly-következetes gyűjtőmunkával igyekszik felkutatni mindazt, amiből a falu szellemi és anyagi képe összetevődik, az érdekeset és egyhangút, az egyénit és a mindenfelé ismétlődőt, válogatás nélkül. „Kocs 1936-ban" mintaszerű néprajzi tanulmány, egy északdunántúli magyar falu rajza. Gondos helyszíni anyaggyűjtés — ebben F.-en kívül résztvett Nemeskéri János, aki Kocs népén embertani vizsgálatokat végzett, és Manga János, aki a falu zenei életét tanulmányozta — eredményei alapján bemutatja e 3000 lelket számláló komárommegyei falu társadalmának rétegződését, műveltségszintjét, a mindenkit összefogó-nyilvántartó emberi közösség örömeit, bánatait, hétköznapjait, ünnepeit. Nemcsak keresztmetszetet ad, egyszeri helyzetképet, hanem figyel az előzményekre is : „a ma előforduló dolgok mögött — írja F. — kerestük a tegnapiakat, azokat, amikből lettek, vagy amiknek helyébe léptek." A fejlődésrajzhoz itt-ott írásos történeti adatokat is felhasznál, ezek azonban nagyon keveset árulnak el Ivocs életének korábbi századairól. Az egészhez mérten alárendelt jelentőségük világosan mutatja, hogy ha az ilyen adatok számát növelni tudnánk is, az elsősorban jogi érdekből készült és a jogi gyakorlatot rögzítő írásos anyagból egymagából milyen hézagosan lehetne csak megrajzolni a falu vonásait. De az is jól látszik itt, hogy az esetleg századokra visszanyúló formák, hagyományok — gondoljunk csak a falu egyes részeinek nevére vagy a bevándorló családok előbbi lakóhelyének íratlan nyilvántartására — nem egyszer hasznosan tudják kiegészíteni a töredékes képet. Eléggé ismeretes, hogy a mai falu a történeti falu megismerésének egyik leggazdagabb forrása. A néprajzi adatgyűjtés Kocsot — és ez nem egy falu elszigetelt jelensége, hanem többé-kevésbbé általános — nagy általakulásban találta : a régi, apákról-fiúkra öröklődő évszázados formák egyre vesznek — a polgári életmód egyre jobban tért hódít. A falujárók tehát a történeti falunak sok-sok élő hagyományát, a nép alkotó kedvének sok-sok emlékét mentik meg, hogy írásos nyom nélkül el ne tűnjenek a régi faluval. A Magyar Közigazgatástudományi Intézet, amelytől e hasznos néprajzi gyűjtés kezdeményezése kiindult és a Kir. M. Pázmány Péter-Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete, amely ezzel a tanulmánnyal nyitotta meg „Tanya, falu, mezőváros" c. kiadványsorozatát, egészében felismerte a sokféle arcú magyar vidék tudományos alapozású feltárásának fontosságát a ma és a holnap számára. Sinkovics István. A kiadásért felelős : Dr. Domanovszky Sándor. 37-392. — Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest. (Felelős : Thiering Richárd.)
