Századok – 1941

Történeti irodalom - Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Ism.: Makkai László 189

TÖRTÉNETI IRODALOM 193 beavatkozását kell látnunk a Sebes-Körös és Fekete-Körös felső völgye megszállásában, mely a Báródságon illetőleg Belényes körül már nagyon korán (X—XI. sz.), a közbeeső erdős területek betelepítése előtt, nyilván védelmi céllal, megtörtént. A király-kor kezdetén a település már mindenütt a bükkösök lábához ért, mutatják ezt a felbomlott törzsek neveiből képzett helynevek (Tarján, Kér, Jenő, Magyar, Nyék, Keszi, továbbá a hasonló természetű Tárkány és Varsány). A királyi hatalom rövidesen nagy területeken lemondott a telepítés közvetlen irányításáról, egyes nemzetségeknek adva azt át, de a bihari földvár köré szervezett királyi ispánság még így is sokáig, a XIII. század végéig tekintélyes birtoktömböt tartott saját kezelésében. Nagyrészt az ispánság telepítő munkájának kell tulajdonítanunk a korai szárványos idegen telepeket (Csehi, Olaszi, Oroszi, Tóti, Böszörmény, Besenyő, továbbá a vallon Gyán és német Tamáshida stb.), melyek azonban a gyér őslakossággal együtt korán elmagyarosodtak. A királyi birtok kiterjedését érzékelteti a későbbi kisnemesi és középnemesi falvaknak a megye nyugati határán északról délre húzódó széles sávja, melyet csak a Sebes-Körös és Berettyó közén szakítanak meg szintén királyi kézből kikerült nagybirtokok. Ugyanilyen kisnemesi falusor húzódik a megye északkeleti szögletében, az Ákos-nemzetség birtokain túl. A kis- és középnemesség származásának tisztázása ma már megoldhatatlan feladat, hiszen alkotóelemeik közé kerülhettek ősfoglaló és elszegényedett nemzetségi családok is, de nagy részüknek a korábbi királyi birtokkal való kapcsolata kimutatható, tehát a XIII. század végére felbomló ispánsági uradalom különféle jogállású népeiből emelkedtek ki. Néhány ilyen család (Toldi, Ugrai, Albisi, Zólyomi, Vásári, Csegődi stb.) az idők folyamán továbbhaladt a jómód felé, de a többség elszegényedett és népes „bocskoros", jobbágytalan nemesi társadalmat alkotott a középkor végén. Részben megtelepített, de részben üres területet kaptak adományba a későbbi uradalmakat létrehozó nemzetségek és az egyház. A Gutkeled, Turul, Hontpázmány, Gvóvad, Becsegergely, Csanád és Rátót nemzetségek, később pedig a Csáky család vették ki részüket a telepítési munkából ; főként az északkeleti hegyvidék benépesítése túlnyomólag az ő érdemük. A váradi püspök, a váradelőhegyi és a leleszi konvent , továbbá a váradi káptalan birtokába került az egész mezőségi dombvidék és a déli hegyvonulat, az itteni település irányítását tehát a királyi kezdetekből kiindulva az egyházi uradalmak végezték. Míg a síkvidéken a nagy nemzetségi uradalmak is könnyen indultak elaprózódásnak, a hegyvidékre végig a nagybirtokrendszer maradt jellemző. Itt is magyar népelem rakta le az alapokat, a magyar pásztorok messze felnyomultak a patakok völgyében ; a hegység nagyobb földrajzi egységeinek, főleg a patakoknak elnevezése tőlük származik, a belényesi hegyvidék kivételével pedig a későbbi román falvak is feltűnően gyakran viseltek és viselnek máig is magyar nevet. A románság a XIII. század végén jelenik meg szórványosan a megyében, de tömeges Századok 1941, IV—VI. 13