Századok – 1941
Történeti irodalom - Páll György ld. Jakabffy Elemér 89
90 TÖRTÉN KTI IRODALOM lom kialakulását. A bécsi udvar politikája következtében népünk ezen a területen csak a Bánság visszacsatolása (1778) és a megyék felállítása után vethette meg újból, a lábát. Addig tervszerűen gátat vetettek az alföldi magyarság dél felé irányuló természetes terjeszkedésének. Az ország más részeiből idekerült megyei hivatalnokokból, az elárverezett kincstári birtokok legkülönbözőbb nemzetiségű, nemessé tett vevőiből, valamint a főként német polgárság velük összeházasodó gazdagabb elemeiből formálódott ki az itteni vezető réteg. Tagjai magyaroknak vallották magukat, bár sokan közülük nem is tudtak nyelvünkön. így alakult ki a századforduló nemzetiségi öntudat-nélküli bánsági embertípusa, érzésben magyar, ha származásra és nyelvére nézve nem számított is annak. A sváb, szerb, román tömegekhez viszonyítva jelentékenynek nem nevezhető magyar falusi réteg, a nagybirtokokon élő gyökértelen cselédség és a gyári munkásság alkotta a kevertvérű középosztállyal együtt a Bánság háború előtti magyarságát. Ennek a vegyes lakosságú területnek az életéből ad ízelítőt J. Krassó-Szörény vármegye történetéről írt tanulmányában. Munkájának célja adatszolgáltatás annakeldöntéséhez: hogyan érvényesült egy jellegzetesen román megyében a nemzetiségek nyelvhasználati és hivatalviselési joga, mi volt a magyarság és az egyes nemzetiségek arányszáma a kulturális és a gazdasági élet minden vonatkozásában. Forrásai helyiek ; elsősorban megyei és városi közgyűlési jegyzőkönyvek, egykorú magyar hivatalos kiadványok. Könyvéből részletesen megismerjük a megye politikai, gazdasági és kultúrális életét a kiegyezéstől egészen az államhatalom változásáig. Szívesen időzik a választások, politikai küzdelmek tárgyalásánál. Célja ezzel bizonyára az volt, hogy egy kimondottan nemzetiségi megye háború előtti közéletét ismerjük meg belőle. Könyvének olvasása közben valóban önkéntelenül felvetődik az emberben a gondolat : milyen tanulságos lenne hasonlóképen megvizsgálni valamelyik székely megye román megszállás alatti életét és összevetni J. alaposan dokumentált eredményeivel. Az egykori román határőrség vagyonközösségének és a székely közbirtokosságoknak sorsa, a felekezeti iskolák államosítása, a román nemzeti párt korlátozatlan bírálati joga és a Magyar Párt működésének akadályozása, a magyar s a román telepítések szinte kínálkoznak az összehasonlításra. A J. által közzétett adatok világosan bizonyítják a magyar nemzetiségi politika erkölcsi magasabbrendűségét. Könyve végén az összeomlás és a szerb, francia, román megszállás ismertetésével átvezet a következő, P.-lal közösen írt munkája tárgyát alkotó időszakba. J. és P., mielőtt a bánsági magyarság román uralom alatti életével megismertetnének bennünket, felvázolják ennek a népcsoportnak a helyzetét a politikailag is kisebbségbe jutása pillanatában, hogy így összehasonlítási alapot nyerjenek a változások érzékeltetésére. Munkájuknak ez a része az új államhatalom végleges berendezkedésével zárul. Könyvük második felében részletesen tagolt mérleget kapunk az ottani magyarokat ért veszteségekről és nyereségekről.
