Századok – 1940

Történeti irodalom - Takács János 85

85 TÖRTÉNETI IRODALOM ünnepi megemlékezése (Santo Stefano re apostolico) után Luttor Ferenc tanulmánya (Santo Stefano e Roma) foglalkozik részletesebben Szt. István tevékenységének egyháztörténeti hátterével és jelentőségével. Mély meggyőződést lát Szent István apostoli tevékenységében és abbeli elhatározásában, hogy a pápától kér koronát. Szent István Róma erkölcsi egyetemességéhez fordult és a neki tulajdonított titkos politikai célzatok teljeséggel hiányoztak eljárásából. A szerző szerint Bizáncnak pillanatnyilag éppen úgy nem voltak hatalmi törekvései magyar területre, mint a császárnak sem. A pápa éppen az akkor Itáliában tartózkodó császár tanácsára és vele egyetértésben ruházta föl Szent Istvánt apostoli királysággal. A két legfőbb középkori tekintély egyetértése biztosított Szent István számára olyan jogokat, amelyek a kánonjog történetében példátlanok, amennyiben Szent István apostoli követ minőségében munkálkodott, annak jogaival és látható jelével, az előtte hordott kereszttel. Szent István jelentőségét abban látja, hogy Magyarország sorsát nem földi hatalomhoz kötötte, hanem égihez. Kapcsolatai Rómával nem a vazalluséi, nem politikai természetűek, hanem egyháziak és eszményiek. Az ő érdeme, hogy a magyar keresztény állani egybekötötte sorsát az egyházzal és mint az, „fluctuât пес mergitur !" Takács János cikke (L'Ungheria, gli Ungheresi ed il culto di S. Stefano nei poemi eroici italiani del Seicento) Tasso XVII. századi epigonjaiból a magyar vonatkozásokat elemzi ki. Megállapítása szerint ezek a költők soha nem jártak Magyarországon, ismereteiket kezük ügyébe eső könyvből és térképről vették, esetleg szemtanuk elbeszéléséből. Itt-ott rokonszenv is megnyilatkozik a magyarság irányában, de általában Habsburgpártiak. Thökölyt pedig az epikus machina érdekében egyenesen az ördög cimborájának teszik meg. A szerző összegyűjti a Szent Istvánra vonatkozó célzásokat is és kiemeli azt az eléggé általános egykorú meggyőződést, hogy Szent István közbelépésének köszönhető Buda visszafoglalása. Végül említést tesz Silvio Stampiglia oratóriumáról (Santo Stefano, primo re deli' Ungheria), melynek zenéjét szerinte Flavio Carlo Lanciani szerezte. Az oratórium szövegét Baumgarten Sándor (Santo Stefano primo re d'Ungheria, oratorio a quattro voci) közli, a zenét, Takáccsal szemben érthetetlen módoa, a Collegium Germanico-Hungaricum karmesterének, Ottavio Pitoninak, a szöveget pedig ismeretlen szerzőnek tulajdonítva. —• Vitéz Nagy Zoltán dolgozata (Gli scavi del Palazzo Reale Arpadiano di Esztergom) a Szent István székhelyén föltárt romok szakszerű leírását és értelmezését adja. Meggyőzően dokumentálják ezek a romok, hogy akár délfrancia román hatások, akár firenzei trecento freskók, vagy egy századdal később Filippino Lippi iskolája hagyta nyomait a falakon, Magyarország legfőbb egyházi székhelyének és az Árpádok palotájának építtetői minden időben megtalálták az érintkezést a latin szellemmel. Gáldi László értekezése (Problemi di geografia linguistica nel rumeno del Settecento) a nyelvészeti földrajz elveit alkal-