Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83
82 ELEKES LA.JOP kat" közöl a segédtudományok köréből,1 sőt általában az idevágó irodalomnak legtöbb termékéből. Mégis, a segédtudományok különváltak, sőt magán a szorosabban vett történelmen belül is megfigyelhető az osztódás ténye. Kis településtörténeti egységekről jelennek meg közlések, nemritkán terjedelmesebb feldolgozások, a gazdasági és társadalmi fejlődésnek ismeretlen részeire fordul a kutatók figyelme. A településtörténet ugyan minőségileg eléggé hátul van, de gazdasági téren komoly eredményt jelentenek például Nistor vámtörténeti munkái, társadalmi vonatkozásban Giurescu hivataltörténeti kutatásai vagy Grámadának a moldvai kancellária működésére vonatkozó, szervezetismertető megállapításai. Ez a részletekbe mélyülő munka indulásában független az iskoláktól, bár Giurescuék iránya valószínűleg kedvezőbb lehetőséget teremt számára, mint a megelőző. Az említett tanulmányok közül például Bogdáné Giurescu körének folyóiratában jelent meg, a többiek azonban szétszórtan az ország különböző részein. Ez is arra vall, hogy a részletmunka iránti érdeklődés általánossá kezd válni, ez pedig azt jelentené, hogy a román történettudomány ráeszmélt fejlődésének helyes útjára. Ha tovább halad a megkezdett úton, akkor előbb-utóbb megteremti a lehetőséget kiegyensúlyozott, egészséges szintézisek írására is. Azonban ma még nyilt kérdés, hogy az iskolák harca milyen eredményre fog vezetni, s a vezető tudományos körök mennyiben teszik magukévá a helyzetből fakadó kívánalmakat. Giurescu körétől, indulásának elvi alapvetését tekintve, joggal várhatnék ezt. Azonban az elvi alap önmagában nem sokat jelent. A romantikus iskola kiemelkedőbb képviselői nyugati főiskolákra jártak, kitűnő képzésben részesültek, és mégis visszaestek egy régen túlhaladott történetszemlélet hibáiba, egyszerűen azért, mert anyaguk természete, saját társadalmi beágyazottságuk, hagyományokban lappangó benső indítékaik kikerülhetetlenül vonták őket erre. A nemzeti vágyakra épült alaptalan szintézis nem adott módot arra, hogy józan részkutatás eredményei szorítsák vissza a történetírásból a nem oda illő elemeket, a szintézisre törekvés pedig egyáltalán nem hagyott teret a kritikai részmunkának. Felszámolatlan helytelen hagyományok és elvégzetlen előkészítő munka — ez a kettős nagy adósság ma is bénítja a román történettudomány egészséges kibontakozását, circulus vitiosusba viszi a szintetikus törekvéseket, és kérdés, enged-e módot arra, hogy a magából kibontakozó részmunka kifejlődjön és elvégezze feladatát. Minthogy nagy, majdnem ismeretlen területeket kell meghódítania, legjobb esetben sem várhatjuk, hogy hatását azonnal átfogóan éreztesse. Azt sem hihetjük, hogy a romanticizmus hagyatéka máról-holnapra megsemmisül ; ismert hibáival, helytelen szemléletmódjával nyilván még sokáig lesz alkalmunk találkozni a román irodalomnak minden 1 Studii márunte din domeniul stiintelor auxiliare ale istoiiei. Codrul Cosminului VIII. Cernáuti 1933—34.
