Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 65 fogjuk, mégis lesznek jelentős eltérések, de lesznek közös hibák is, amelyek mindkét író munkájára jellemzőek. Első szövegegybevetésünk tárgya Mátyás 1467. évi moldvai hadjáratának leírása. Közlésünkben teljes értelmi hűségre törekedtünk, így a stílus fordulataira nem figyelhettünk. Különösen Iorga szövegének értelemzavaró sajátosságait igyekeztünk kiküszöbölni, s tekervényes körmondatait, ha lehetett, tagolni. Iorga: Istoria Románilor IV. к. II. könyv (Nagy István, a keresztény Kelet védelmezője) III. fej. : Moldva szabadságáért a magyar királyság ellen. Mintegy kétéves csend következett. Ebben az időben, 1466. vagy 1467. hal meg Kievi Eudochia, a vajda felesége, annak a lovára és íjjára büszke litvánorosz hercegnek, Olelko fiának nővére, aki „Semen cárnak" nevezte magát. A házasság 1463. júl. 6. történt. Egy leány született belőle, Elena vagy Olena, akire nagy, de végiij igen szomorú sors várakozott abban a moszkvai Oroszországban, amelyhez anyjának faja kapcsolta. A Szent Miklósnak szentelt iaçii egyház falán ott látható törékeny, sápadt kis alakja, hosszú fehér ruhában, zöld virágokkal, fényes királynéi korona alatt. Bizonyos Maruscaval való kapcsolatából már örököse is volt Istvánnak, akit Jó Sándorról nevezett el. Mátyás király ebben az időben, mivel a török fegyverszünet véget ért, hosszú és nehéz hadjáratot indított Boszniába (....) Ugyanekkor Erdélyt, ahol a román elem a városokban is erősödni kezdett, —- Máté szászvárosi bírót 1466. a lakosság három nemzete, „szászok, magyarok és románok" együtt választották —, magára hagyta ő, akinek atyja élete végéig igazi erdélyi maradt. A havaselvi kapcsolatok sem voltak már olyan jelentősek, mint hajdan. A moldvaiak sem fonódtak szorosabbra az új uralom alatt. A tartomány elhagyottnak érezte magát, hanyatlott, s ezért fokozottan sú-Giurescu: Istoria Románilor II/l. k. 53. s köv. 1. : Nagy István. A baiai csata. Moldva urának kapcsolata Kázmér lengyel királlyal, 1461. évi támadása a székelyek ellen, Chilia elfoglalása és főleg az, hogy beleelegyedett az erdélyi felkelésbe, arra bírta Mátyást, hogy háborút indítson István ellen. Bizonyára hozzájárult (elhatározásához) Petru Áronnak s egy másik trónkövetelőnek, Berindeinek ösztönzése. Ez utóbbit a király magával is vitte, hogy a szucsávai trónra ültesse. Századok 1940, I—III. 5