Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83
58 ELEKES LA.JOP a mindenkori román államtörténetírás anyagának gerincét adja.1 Ezzel a munkával párhuzamosan indult a belföldi anyag közlése és ismertetése. Erre a célra az állami levéltárnak Thallóczy korában külön összeg állott rendelkezésére. Az 1870-es évek során meg is jelent a „Revista Istoricá a Arhivelor României" hasábjain egy kétkötetes nagy index, amely mintegy harmadfélezer oklevél kivonatát közölte, majd ez megszakadván, egy harmadik kötet az 1694—1704 közti tartományi jövedelmek és portai adók jegyzékével.2 Sajnos, ez a munka később abbamaradt. Bár így is tekintélyes anyag vált ismertté, kétségtelen, hogy még sokkal nagyobb várt felderítésre. Többet azonban nem indult olyan nagyarányú, szerves munka, ami az első évek lendületét megközelítette volna. így, míg a külföldi kutatások nyomán egymásután láttak napvilágot a hatalmas oklevélkötetek — a Hurmuzaki-sorozat mellett például Bogdan és St. Nicolaescu3 kiadványai a vajdaságok magyar-erdélyi kapcsolatairól — a belföldi anyag jórésze ma is kiadatlan. Costáchescu mintaszerű kiadványa a Nagy István előtti moldvai oklevelekről 1932-ben jelent meg, s meglehetősen egyedül áll ; az újkori anyag meg éppen nagyon is feltáratlan. A kiadás módszere egyre javult, fokozatosan elnőtte a Hurmuzaki első köteteinek sok kezdetleges hibáját, bár a nem elsőrangú kiadványoknál, így például Ghibánescu tömeges közléseiben, ma is éppen elég kirívó gyengeség mutatkozik. Egyébként túlnyomórészt még mindig a köztörténet anyaga van soron, a helyi vonások, mélytörténeti tényezők kevéssé jutnak szóhoz. Látjuk tehát, hogy bár a román történettudomány nagy lendülettel vetette magát a forrásfeltárás munkájába, s az utolsó fél évszázadban tekintélyes eredményeket ért el, távol van attól, hogy akár csak ezt a feládatát is bevégzettnek tekinthesse. A munka hátralévő része ma is nyomasztó kötelezettséget jelent, a múltban pedig majdnem teljesen lekötötte éppen a legértékesebb román tudósok erejét. Nyugati szemmel nézve, csak ma kezd lehetővé válni, hogy Romániában modern történetírás induljon, amikor az anyag törzse nagyjából ismertté vált, tehát kritikai megrostálás után komoly feldolgozására kerülhet a sor. Abban a korban azonban, amikor a román történet első tudományos jellegű, európai igényű szintézisei megjelentek, a román forrásanyag még kevés volt ahhoz, hogy tudományosan lehessen feldolgozni. Nem szólunk itt a román történetírás 1 Documente eu privire la istoria Românilor I. (1887.) — Hurmuzaki nevén szokás idézni, de az egyes köteteket szakemberek szerkesztették, így a sok magyar eredetű anyagot tartalmazó első köteteket N. Densusianu, stb. Az anyag megválogatása és közlésmódja sok tekintetben, főleg a kezdő kötetekben, éppen nem kifogástalan, ami a nagy iramot és lelkesedést tekintve érthető. 2 V. ö. Thallóczy i. beszámolóját. 3 St. Nicolaescu : Documente slavo-române eu privire la relatiile Târii-Românesti si Moldovei eu Ardealul ín sec. XV. si XVI. (Bucuresti 1905.)
