Századok – 1940

Szemle - Bossy; R. V.: L’Autriche et les Principautés-Unies. Ism.: Durkó Dalma 458

458 SZKMLE tások a művészet történetét szervesebben beleszőnék a történeti élet alakulásába és kijelölnék a magyar művész társadalomtörténeti helyét is. A mű második része maguknak a művészeknek „kezdeteivel", származásukkal, gyermekkorukkal, itthon és külföldön végzett tanulmányaikkal foglalkozik. A harmadik rész letelepedésük viszonyaival és országrészek szerint különböző további körülményeivel, működésük és műveik sorsával egészíti ki az életszerű képet. A szociológiai szempontok mindenütt kellőképen érvényesülnek, de nem hiányoznak a művészet értékelésének szempontjai sem és kevésszavú, határozotthangú ítéleteket hallunk. Konklúzióként szerző a kor művészeti életének, művészei működésének értelmét és eredményét nem a kiválóbb minőségű művek létrehozásában — ilyenekben szegény ez a kor —, hanem abban látja, hogy „alapokat rakott a jövendő épülete számára, utat nyitott a fejlődésnek és szervesen belekapcsolta a magyar mívelődésbe a művészetet". A feldolgozott anyag méretei mutatják a szerző munkáját. E munka részleteire vonatkozó valamivel bővebb utalások sem lettek volna érdektelenek. Különösen a harmadik részben az apró adatok oly nagy számban és oly sűrű egymásutánban következnek, hogy az előadás folyamatossága csak sokféle felosztással, beleszőtt értékelésekkel, sőt helyenkint bonyolult mondatfűzésekkel volt megőrizhető. Az áttekinthetőség kodvéért nem kellett volna tartózkodni a statisztikáknak a maguk szokott formájában való közlésétől és a kézikönyvszerű használhatóság céljából a művésznévmmutatón kívül hely- és egyéb mutatókért is hálásak lettünk volna. A szépen összeválogatott képanyagban a közölteknél ismeretlenebb művek eredményesebben szolgálták volna a szöveg szociológiai szempontjait. Ifj. Vayer Lajos. Bossy, К. V. : L'Autriche et les Principautés-Unies. (Académie Roumaine. Études et Recherches X.) Bucarest 1938. 8° 4121.— Moldva és Havasalföld egyesülése Cuza uralma alatt a román történet egyik legfontosabb kora. B. volt budapesti román követ, a korszak jó ismerője ebben az újabb munkájában levéltári adatok, nagyrészt az osztrák megbízottak jelentései alapján végigvezet Cuza uralmán, bemutatja Ausztriához való viszonyát és értékes adatokat szolgáltat a magyar emigráció kevéssé feldolgozott történetéhez is. Az 1859-ben megvalósult egyesülés tulajdonkópen III. Napoleon személyes sikere volt. A francia császár ezzel gyöngítette a Portát, elősegítette a balkáni népek nemzetiségi törekvéseit, amivel gátat akart vetni Ausztria és Oroszország befolyásának. Ausztria viszont tudta, hogy az egyesülés csak első lépés a török birodalomtól való elszakadás felé, ami után majd az izgatások következnek egy dákoromán királyság érdekében. Cuza uralomra jutva még kicsinynek látta ehhez erejét s egy dél- és középeurópai szövetséget igyekezett létrehozni, megnyerni Ausztria beleegyezését az Unió tényéhez. Megfontolt tetteiben mindig a nemzeti cél vezette. A nemzetállam céljai érdekében 1863-ban véget vetett a görög papság visszaéléseinek és szekularizálta a kolostori vagyont, 1864-ben pedig a belső zavarok megszüntetésére államcsínnyel kezébe ragadta a hatalmat. Nemzeti érdek még Ausztria fennmaradása is : „Ausztria elpusztulása számunkra ebben a pillanatban (1860 dec.) katasztrófa lenne, mert nekünk véres küzdelmeket kellene folytatnunk a magyarok ellen s ezeknek az eredménye országunknak a magyaroktól való elpusztítása, vagy Oroszországhoz csatolása lehetne". (85. 1.) Az elnyomott népek felszabadításának terveiben, amelyek szövögetője Cavoui volt,