Századok – 1940

Szemle - Wellmann Imre ld. Dóczy Jenő 447

448 SZKMLE egyes történeti diszciplínák könyvészetének külön-külön való fokozatos elkészítése. Csakis így : a probléma körének fölparcellázásával és napjaink historiográfiájának állandó regisztrálásával (mely utóbbira a Századok vállalkozott) lehet remélni, hogy egyszer mégis sikerülni fog a teljes magyar történetirodalmi termés rendszerbe foglalása. Biztató, sok reményre jogosító jel e tekinetben az első ilyen elgondolású részletmunka kitűnő eredménye : a magyar gazdasági irodalomnak 1505—1830-ig terjedő könyvészeti összefoglalása. Nem véletlen, hogy legelőször éppen a gazdaságtörténeti bibliográfia elkészítésére került sor. Szükségszerű következménye volt ez annak a lendületes, termékeny mezőgazdaságtörténeti kutatómunkának, mely a budapesti egyetemen, Domanovszky Sándor vezetése alatt az 1930-as években folyt. Bár ez a vállalkozás tudvalevőleg elsősorban a családi levéltárak gazdasági iratanyagának feltárását és feldolgozását tűzte ki céljául, mégis egyre fokozódó mértékben ráterelte a figyelmet a nyomtatott irodalmi emlékekre is. Kitűnt, hogy egy-egy korszak gazdasági életének rekonstruálásában mégoly gazdag leveles forrásanyag mellett sem lehet nélkülözni a gazdasági eszmékről tájékoztató egykorú könyv- és röpiratszövegeket. Minthogy pedig a szakirodalom megismerése könyvtáraink avult katalógusrendszere miatt alig volt lehetséges, elkerülhetetlenné vált a gazdasági irodalom bibliográfiájának megalkotása. A szerfölött fáradságos és problematikus munkálathoz a mezőgazdasági múzeumi könyvtár igazgatója, Dóczy Jenő kezdeményezéséből és támogatásával két fiatal Dornanovszky-tanítvány : W. ós B. látott hozzá. Közel egy évig tartó szorgalmas adatgyűjtés után 1934-ben publikálták a mű első kötetét, s újabb négy esztendő multán — miközben W.-t egy másik agrártörténész, G. váltotta fel — a másodikat. A bibliográfia már külső megjelenésében : terjedelmében és kiállításában is impozáns. Mintegy 45 íven negyedfélezernél több nyomtatvány leírását adja tiszta, szép tipográfiai elrendezésben. Csodálkozva konstatálhatjuk, hogy gazdasági irodalmunknak a XVI. században majd félszáz darabra menő termése volt ; s hogy a produkció a XVII. században 180-ra, a XVITT. században majdnem 1400-ra, a XIX. század első három évtizede folyamán pedig 2200-nál több műre gyarapodott. E számok, amellett, hogy felette értékes tudomány- és irodalomtörténeti dokumentumokul szolgálnak, egyben kitűnő szemléltetői annak a nagyarányú gyűjtőmunkának, melyet a könyvészet összeállítói végeztek. S lia még azt is figyelembe vesszük, hogy a szóbanlévő rengeteg címanyagot 13 nagy könyvtár katalógusaiból és hét nehezen kezelhető általános bibliográfiából kellett a szó szoros értelmében kibányászni, akkor mérhetjük csak fel kellőképen a vállalkozás munkamennyiségét. Ami pedig a belső strukturát : az anyag elrendezésének, áttekinhetőségének, valamint a címleírás és feldolgozás módszerének kérdését illeti, e tekintetben a mű szintén teljes elismerést érdemel. Minden részlet elárulja a szerkesztők kiváló szaktudományi képzettségét és a könyvrajz teoretikumában való jártasságukat. Munkájukat a legprecízebb tervszerűség jellemzi : mindenekelőtt gondos kronológiai és témaelhatárolás, ezen túl pedig a teljességre törekvő, nem-szelektáló címgyüjtés. Konstrukciójuk alapépítményéül a XVI.—XVII. század irodalmát szemelték ki, ami az eddigi kivitelben éppoly nehéz feladatot jelentett, mint amilyen sok gonddal fog járni a végcél elérése : a boltozatnak a XIX. század literaturájából való megépítése. De a szerkesztők még ennél is többre vállalkoztak.