Századok – 1940

Történeti irodalom - Viski Károly 438

438 ^TÖRTÉNETI IRODALOM 438 nevek túlnyomó többségének eredete keresendő a magyar nyelvben — köztük a legkorábbiaké s a településtörténetileg legfontosabb víznevek nagy százalékáé —, hanem a szász és román névkincs javarészéé is. Űjabb bizonyságait kapjuk így annak, hogy a magyarok előtt itt élt szlávság milyen kevésszámú és kezdetleges telepet alkotott s hogy a századokkal később feltűnő románság mennyire a magyarok által tört utakon haladt csak előre. A „Magyar Erdély" című rész állam-, jog-, társadalom-, gazdaságtörténeti és néprajzi vonatkozású fejezeteket közöl. Lukinich Imre az országrésznek kezdetben kényszerű, később a Habsburg-uralom tehetetlensége és rosszindulata folytán mindinkább hasznossá vált különállást tárgyalja : Erdély támogatja ebben az időben a gyengülő magyarországi rendiséget, reprezentálja külföldön a független, magaskultúrájú magyarságot, sőt felekezeti kiegyensúlyozottságával az elkövetkező századokra is útmutatóul szolgál. Eckhart Ferenc cikke a közép-és újkori Erdély alkotmányáról szól és arról, hogy a három történeti nemzetnek hogyan kellett a legkülönbözőbb államigazgatási formák idején is összeműködnie. Deér József a szászok jogállását ismertető cikkében az erős magyar állam aktivitását hangsúlyozza, mellyel a számára értékes és megbecsült szászságot,. maga vezette a mindig szélesebbkörű autonómia útján. Ez azonban a magyar társadalom állandó támogatása és rokonszenve nélkül nem felelhetett volna meg rendeltetésének. A rendiség korának politikai életében egyedül a román nép nem vehetett részt, mert beköltözésének körülményei és kultúrális hátramaradottsága miatt autonómiát nem kapott. Tóth András ír arról a korról, midőn ez a magyarság jóvoltából mind szélesebbkörű iskolázásban részesülő nép politikai öntudatra ébred, majd egy ideig a korhadó rendiség és a saját magát aláásó Habsburgpolitika küzdelmének tárgya, hogy végül a neki példát mutató magyar nacionalizmusban s az őt 1867 után is nagy engedékenységgel kezelő politikai rendszerünkben lássa halálos ellenségét. A hazánk határain kívül lakó románság szervezkedésében érvényesülő magyar hatásokat Elekes Lajos kutatta ki : a mi államunk teremtette meg elsőízben Délkeleteurópa biztonságát s tette ezáltal lehetővé az úttörő magyar telepítések és ispánsági szervezetek nyomán kibontakozó román kisállamok fennmaradását. Magyarországhoz fűző hűbéri kötelékek útján lettek a vajdaságok egy időre a mi hivatástudatunk részeseivé, ez azonban a török támadások idejéig nem tudott annyira beléjük gyökerezni, hogy Nyugateurópával fenntartás nélküli sorsközösséget vállalhattak volna. — Berlász Jenő a magyarság hősies erőfeszítéséről ír hazánk kultúrtájjá alakítása körül ; néhány száz év alatt sikerült is — vendég németeink segítségével •— gazdasági életünket minden téren európai színvonalra emelnie. Sajnos, a török pusztítás és a bennünket csak visszafejlesztő Habsburg-merkantilizmus szomorú korszaka után az újra független magyar állam keretében ismét nehéz feladatok vártak a magyarságra. — Viski Károly a tárgyi és szellemi néprajz legkülönbözőbb területein —