Századok – 1940

Történeti irodalom - Altheim; Franz: Die Soldatenkaiser. Ism.: Alföldi András 427

432 TÖRTÉNETI IRODALOM 89. 1. A nomád vándorlása nem tudatalatti kényszer okozta kóborlási vágy, hanem gazdasági okokból történő józanul kiszámított inga-lengés téli és nyári legelő között ; úgy látszik, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni ! 95. 1. A nomád lovaspásztorok vájjon analfabéták voltak-e s történetnélküli népség ? Nem hiszem. Ahol még nem volt török rovás-írás, mint az ázsiai húnoknál, ott idegen írással segítettek magukon — amit különben Attila római „titkár"-jainál is láthatunk. — Azután meg az egyéni hősiesség sem ismeretlen e körben ; az ősi török epika legnagyszerűbb leírásai éppen híres hősök párviadalairól szólnak. Aki Radioff „Proben" с. gyűjteményének köteteiben lapozgatott, tudja ezt. 100. 1. Decius hadjáratainak lefolyása más volt ; lásd Cambr. Anc. History, XII. 143. s köv. 1. 115. 1. Henning Sapor új feliratának kiadásában valóban úgy véli, hogy a perzsa nagykirály Samosatát is elfoglalta. A. szives értesítése szerint Sapor feliratának van eddig kiadatlan görög szövege is, amely világosan kiírja a lerombolt városok közt Samosatát is. Ha ez így áll, igazat kell A.-nak adnunk, noha Sapor e személyes adata ellentétben áll a római forráshagyománnyal. T. i. Petrus Patrícius általam felhozott töredékéből hitelesen tudjuk, hogy Macrianus, az elfogott császár pénzügyminisztere és hadtáp-íőnöke még a katasztrófa után is Samosatában volt és ha ezt utólag bevették volna, e sánta ember is nehezen kerülhette volna el sorsát, nehezen tarthatta volna meg Valerianus hadipénztárát és bajosan szervezhette volna meg azt az ellentámadást, mely a perzsákat kiűzte ; nehéz még más várost találni, ahol a sok dúlás közepette megmenekülhetett volna Macrianus, mint Samosata legiótáborát. — Ami Dura elestét ületi, Rostovtzeff még nem ismerte érmészeti kronológiámat, mely 255-re rögzíti ezt az eseményt. 139. 1. A Scordisci nyugatabbra laktak, területük Pannoniába is belenyúlt. — A Teut-tövű helynevek, mint р. o. Teutiburgium, nem germánok, hanem kelták ; ez Kornemann véleménye is. 140. 1. A colonatus (zsellérség) intézménye Illyricumban csak későn gyökeresedik meg, amennyire meg tudjuk ítélni. — A római földfelmérés bizony megtörtént nálunk, lásd pl. M. Rostovtzeff: Gesellschaft und Wirtschaft, I. 338. 1. 75 jz., stb. — Ami a Karszt kopárságát illeti, ez jórészt újabb idők pusztításának eredménye. 154. s köv. 1. Az ala Pannoniorum et Gallorum catafractata a roxolánokkal szembeállított nehézlovasság lehetett ! — Az iráni eredetű pántos sisakokról a római seregben (157. 1.) ld. .1. Werner: Münzdatierte austrasische Grabfunde, 66. s köv. 1., akivel szemben fenntartom régebbi álláspontomat. V. ö. még K. H. Dittmann, Germania 24, 1940, 58. 1. ; Finska Fornminnesföreningens Tidskrift 40, 1934, 118. s köv. 1., P. T. Kessler, Mainzer Zeitschrift 35, 1940. — A nehéz páncélos lovasságnak Iránból Rómán át való átöröklődését a középkorra (158. 1.) magam is igyekeztem bizonyítani (Acta Archaeologica 5, 1934), de a középkori lovagság a keresztes hadjáratokban még egyszer megismerhette ezt a fegy-