Századok – 1940

Történeti irodalom - Altheim; Franz: Die Soldatenkaiser. Ism.: Alföldi András 427

TÖRTÉNETI IBODALOM 429 ségtelenül a magyar kutatások tükröződése (V. ö. Studi romani nel mondo 2. 1935, 267. s köv. 1.; Cambridge Ancient History, XI. 1936, 540. s köv. 1., stb.), de ha ezek helyett a következő oldalon bőven idéz román részletdolgozatokat, azt a látszatot kelti, hogy ezek az irányadók. Reméljük, hogy az illusztris tudós a bizonyára hamarosan meginduló magyar ásatásokat is megtekinti Erdélyben és itt nyugodtabban kiaknázhatja a mi tudományos termelésünket is. A dáko-román folytonosság vitáját illetőleg legyen szabad a „Dákok és rómaiak Erdélyben" o. dolgozatomra utalni, melyet A. még nem ismerhetett (Századok 74. évf. 1940, 129. s köv. 1. — „Daci e romani in Transilvania", Biblioteca della S. „Mattia Corvino", Nro. 9), továbbá „Roxolanen in der Walachei" с. előadásomra, mely a berlini nemzetközi régészeti kongresszus munkálatai között jelent meg (VI. intern. Kongress für Archäologie, 1939 (1940), 528. s köv. 1.). Kitűnik ezekből, hogy a Bánság nem tartozott a római Dáciához, mint eddig vélték (Altheim, 96. és 102. 1.), hogy a dáciai bélyeges díszű edények nem dák fazekasok művei (uo. 103. 1., Daicoviciu nyomán) stb. Hogy a keleti Kárpátokban idáig csak a század közepéig kimutatható éremleletek nem jelentik e vidékek gyorsabb feladását, csak azt, hogy itt még nem végeztek rendszeres ásatásokat, már a „Gót mozgalom és Dácia feladása" c. tanulmányomban .(1929—1930) igyekeztem bizonyítani (31.1.). Ami a CIL III 7633. sz. felirat,helyi miliciáját' illeti — Daicoviciu, akit A. idéz, dák csapatot lát ebben —, ezt szintén másképp magyarázzuk (Századok, i. h. 151. 1.). A román bátrán és fossat szavak keletkezésének (Altheim, 201. s köv. 1.) sincs Erdélyhez köze. (Tamás Lajos szíves figyelmeztetése szerint még ha igaznak bizonyul is az oláh sat = falu szónak a fossatumból való leszármazása (ami nem bizonyos), akkor sincs az erdélyi Dáciával összefüggésben : a román kutatók késő-római határőrök nyelvéből vezetnék le, amilyenek csak a Duna jobb partján voltak. A bäträn-1 illetőleg v. ö. Tamás L., Archívum Eur. Centro-or. I. 271. s köv. 1.) Hogy a dákok — akik tehát szerinte megmaradtak — örömmel adták át magukat a római kulturának (266. 1.), az a romantikus román szemlélet átvétele. Ami az erdélyi helynevek írását illeti, a Knaur-féle Weltatlas-ban például „Marosch" van írva és nem „Muresch", amit kevés német fog megérteni, stb. Úgy reméljük, hogy ezt az ellentétet sikerül áthidalni, mert hiszen egyre több alkalma lesz a szerzőnek arról meggyőződni, hogy a dáciai folytonosság körül hogy is állnak valójában a dolgok. Sokkal nagyobb azonban egy másik szakadék, amely bennünket A. felfogásától elválaszt. Ez a Scriptores Históriáé Augustae néven ismert és szerintünk Kr. u. 400 körül összeeszkábált fércmű forrásszerű felhasználásának problémája. A. jól tudta, hogy itt erős ellenkezésre kell számítania : „Man wird, nach dem ausdrücklichen Verdikt Mommsens (R. G. V, 436 Anm. 3) und anderer (A. Alföldi, Zeitschr. f. Numismatik 38, 166 ; A. Stein, Hermes 58, 454), es als anstössig empfinden, dass ich hier und im folgenden die Angaben der SHA. verwertet habe." (243. 1., 1. jz.). Magva-